10.rész

Elindultam Jungkook felé. Megráztam a vállánál de nem reagált, csak vér tapadt a kezemhez. Megnéztem, hogy van e pulzusa és szerencsére van. Egy nagy kő esett le a szívemről. Pár perc múlva a mentősök is megérkeztek. Én Kook-al tartottam a kórházba még a többiek pedig utánun jöttek. Jungkook-ot bevitték a műtőbe én addig kint vártam remélve, hogy semmi komoly és maradandó sérülése nem marad.

- Van valami információ? - a többiek is megérkeztek és NamJoon egyből letámadt a kérdéseivel. Mindenki lihegett és aggódóan néztek rám. Én csak megráztam a fejem, hogy nem tudok semmiről. Majd egy négy múlva kijön az orvos. Majd felénk fordult. 
-Rendbe fog jönni Jubgkook? - támadtam le egyből az orvost.

-Ha jól gondolom ön az itteni fiú állapotáról kérdez.
-Igen! - válaszolt helyettem NamJoon.
 -Fenn áll az a veszély, hogy nem kel fel, vagy ha fel is kel  amnéziás lesz. - mondta a doktor. 

-Nem kel fel.... - amikor ezt meghallottam sírva borultam a mellettem ülő J-hope-ra. Egy hatalmas sokk ért engem. Mi lesz velem ha többé már nem kell fel Kook? A mellettem ülő J-Hope elkezdte simogatni a hátamat és azt suttogta, hogy "semmi baj, nem lesz semmi" ezzel próbált nyugtatni engem.. Kicsit meg is könnyebbültem de még mindig potyogtak a könnyeim. És még mindig féltem.

Nem telt el sok idő a beszélgetés óta majd Jungkook-ot tolták kifele a műtőből. Amikor megláttam egyszerre könnyebbültem meg és ijedtem is meg a látványtól. Szörnyen nézett ki! A feje be volt kötve, a bal keze gipszbe és a jobb lába meg be van kötve. Jungkook-ot bevitték egy szobába mi meg követtük de sajnos a szobába nem mehettünk be. Még egy jó ideig ott voltunk.

-Sajnáljuk de már vége a látogatási időnek. Kérem menjenek haza. - mondta az egyik nővér. Mi csak bólintottunk egyet és indultunk is haza. Amikor hazamentünk én csak bementem a szobámba, leültem az ágyra és csak bámultam magam elé. Nem, ez nem velem történik meg, nem lehet!
-Jimin! Kész a vacsora. Gyere le enni. - kopogott be Jin. 
-Nem...nem vagyok éhes. - mondtam egyhangúan.
-De majd enned is kellesz valamit. - mondta aggódóan. Én erre nem válaszoltam. Csak befeküdtem az ágyba és vártam a reggelt. Nehezen aludtam el de végül elnyomott az álom.

Reggel felkeltem és egyből mentem a konyhába. A többiek már fent voltak és reggeliztek így én is csatlakoztam hozzájuk.
-Megyünk a kórházba. - jelentette be Jin. 
- De csak akkor ha Jimin mindent megesz reggelire. - mondta kicsit szigorúbban. Én csak bólintottam egyet és tömtem is magamba a reggelit. 
Mindenki megreggelizett elment átöltözni és indultunk is a kórházba. Amikor megérkeztünk megkérdeztük Kook melyik szobában van és elmentünk oda. Nagy szerencsénkre már be lehetett menni a szobába. Én egyből Jungkook mellé ültem és megfogtam a kezét. Istenem de örülök, hogy újra megfoghatom a kezét. Órákig ültem Jungkook mellet. Beszéltünk hozzá úgy, hogy tudtuk nem hall. Amikor már vége volt a látogatási időnek haza mentünk. 
Napokig vártunk, hogy Jungkook felkeljen még egy nap kaptunk egy telefon hívást és közölték velünk, hogy felébredt. Egyből indultunk is hozzá. Bementünk a szobába és láttam, hogy ül ránk mosolyogva. 
-Jungkook. Émlékszel rám? Vagy Jin-re? V-re? Hopi-ra? Vagy valakire? - kezdtem el kérdezni remegő hangon.
-Jimin! Most ébredt fel ne támadd már le a kérdéseiddel. - morgott rá egy kicsit Nam.
-Igaza van!  - helyeselte Jin RapMon mondandóját.
-Sajnálom. - hajtottam le a fejemet és oda ballagtam Kook mellé majd leültem mellé. 

-Hol vagyok? - mikor kinyitottam a szememet egy idegen helyen találtam magam. Először jobbra néztem ahol az ablakon láttam ki majd balra hol egy gépet láttam amik rám voltak kötve. Innen tudtam meg, hogy egy kórházban vagyok. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mi is történt valójában de nem nagyon sikerült. Csak annyira emlékszem, hogy V térdelt mellettem a már szinte könnyes arcával. J-Hope telefonált, Jimin pedig...nem emlékszem mi történt. A francba! Vajon ő jól van? Remélem vele nem történt semmi! Megpróbáltam felülni ami nehézkesen de sikerült. Legelőször a hasamat fogtam meg ami iszonyatosan fájt. Majd a fejemet ami be is volt kötözve. Mi történt velem, hogy ennyire lesérültem? Nem emlékszek semmire. A fenébe! Az ablakon kifele bámultam és azon gondolkoztam, hogy a többiek vajon jól vannak e?! Nem sokkal később egy ápolónő jött be a szobába. Adott gyógyszereket. Elég sokat! Mikor már menni készült megszólítottam. - Elnézést! Lehetne egy kérésem? 
-Persze! Mit szeretne? 
- mosolygott rám. Kedves volt. Megkértem, hogy hívja fel a többieket pontosabban NamJoon-t. Így is tett. Egy fél óra múlva meg is érkeztek. Én mosolyogva vártam őket. Boldog vagyok, hogy eljöttek. Jimin egyből le is támadt a kérdéseivel. A fura kérdéseivel. Emlékszek e rájuk? Persze, hogy emlékszek! Igaz, hogy mi történt velem arra nem emlékszem de rájuk biztos, hogy emlékszek!

-Jó akkor csak egy kérdést teszek fel. - mormogtam oda Nam-nak. - Emlékszel ránk? - kérdeztem egy kicsit aggódva. 

-Nem, kik vagytok? És honnan ismertek? - néztem rájuk aggódva, vagyis csak próbáltam. Meg akartam viccelni őket egy kicsit.

Lefagytam amikor azt mondta, hogy "nem". Akkor azt is elfelejtette, hogy járunk. 
-Én Park Jimin vagyok de csak hívj Jimin-nek. Ő Kim Taehyung de hívd csak V-nek. Ő Jung HoSeok, J-hope. Kim NamJoon, Rap Monster vagy Leader. Kim SeokJin, Jin vagy anyu. Min YoonGi de hívd Suga-nak. - mondam el mindenki nevét. Hátha beugrik neki valami.

Megvártam még végig sorolja a neveket, próbáltam vissza tartani a röhögésemet nagy nehezen sikerült de mihelyt elmondta elkezdtem hangosan is röhögni.-Nyugi Jimin! Mindenkire emlékszem. - mosolyogtam rá.

-Most komoly? Ez nem vicces. - duzzogtam. - Én tényleg azt hittem, hogy amnéziás lettél. - lógattam az orromat. Ez nagyon gonosz volt tőle. 

-Sose tudnálak titeket elfelejteni! - majd egy puszit nyomtam a mellettem ülő Jimin arcára. Egy ideig magam elé bámultam majd megszólítottam Jimin-t. - Jimin?!


-Igen! Mi a baj? - néztem rá aggódón mert csak maga elé bámult.

-Mi történt velem? Miért vagyok kórházban? - nem hagyott nyugodni ez a kérdés. Muszáj volt megkérdeznem. 

Igazából nem akarok vissza emlékezni a múltra. Szörnyű ami történt. - Együtt elindultunk egy buliba. J-Hope és V elől mentek mi meg hátul. Hirtelen előre futottál. Én nem tudom, hogy miért így csak néztelek. Azt hittem csak hülyéskedni akarsz V-el és Hopi-val. Végül elütött egy autó. Kiderült, hogy a sofőr részeg volt és nem figyelt a lámpára. Ahogy elgázolt ment is tovább nem foglalkozott velünk. Nem Tae és Hoseok lett az áldozat hanem te. A földön feküdtél egy hatalmas vértócsában. A fejed is vérzett és meg is sérült. Hívtuk a mentőket majd RapMon-ékat értesítettük. V melletted térdelt és próbált rajtad segíteni. Végül itt kötöttél ki. - elmeséltem az egész történetet és közben könnyes lett a szemem is. Talán egy könnycsepp le is csordult az arcomon. 

Így elmondva rémisztő ami velem történt. Megfogtam Jimin kezét és letöröltem az arcáról a könnycseppet. - Sajnálom! De nem hagyhattam, hogy a két legjobb barátomat elüsse egy idióta ember!
-Így te lettél az áldozat! - szontyolodott el V.
-De szerencsére élek és virulok! - mosolyogtam rá V-re. Körbenéztem a szobában és egy ponton megakadt a figyelmem. - Az...MI? - mutattam magam elé. 
-Kook?! Ugye nem a fényt látod? - szólalt meg Hopi. Nem válaszoltam neki mert lekötött a falon lévő élőlény.
-Ha igen kérlek ne menj arra! Szükségünk van még rád!

Én tudtam mire mutat és persze Hopi is tudta, hogy mit bámul és a poén kedvéért mondta ezt. Remélhetőleg. 

-N...nem, nem azt látom hanem egy bazi nagy pókot! - húztam össze magamat. - Én nem maradok itt ha ez a szoba teli van pókokkal!! - jelentettem ki.
-Nyugi az csak egy pók! - mosolyogtam majd odamentem a pókhoz és leszedtem a falról. Vissza mentem Kook-hoz és megmutattam neki. - Látod nem bánt! 

-N-n-n-nehogy közelebb hozd!! - húzódtam az ágy másik oldalára. 

Mindannyian nevettünk Kook-on. Utálja a pókokat mi meg mindig megszívatjuk. 
-Jó-Jó elviszem. - fogtam a hasam a röhögéstől. Szegény nagyon meg volt már ijedve. Kimentem a teraszra és leraktam majd vissza mentem. -Srácok szerintem menjünk el ebédel és aztán vissza jövünk. Meg Jungkook-nak is meghozták az ebédet. - mondta RapMon és mi csak egyetértően bólintottunk. Lementünk a büféhez és vettünk valami ennivalót amit meg is ettünk hamar majd vissza mentünk Kookie-hoz. 
-Jól laktál Kookie? - tettem fel a kérdést vidáman.

Meghozták az ebédemet így neki is láttam az evésnek. Annyira jó hogy itt vannak! Még csak most ébredtem fel de ők már vigyáznak rám. Csak mosolyogtam magamban mint egy vadalma. Az ebéd után körülbelül fél órát vártam a srácokra mire megérkeztek. Kicsit feljebb ültem, hogy kényelmes legyen. Ismét fájdalmat éreztem és a hasamhoz kaptam a kezemet.

-Kook jól vagy? - rögtön oda szaladtam hozza. Nagyon aggódok érte. Megfogtam a hátát és lassan visszafektettem. Inkább feküdjön az úgy jobb neki.

-Persze jól vagyok csak a hasam fáj! - feküdtem vissza az ágyba vagyis Jimin vissza fektetett.
-Ne hívjak egy nővért? - kérdezte Suga aki úgyszint aggódott.
-Nyugi nem kell. Jól vagyok. - mosolyogtam rájuk. Igazából rohadtúl fáj még mindig a hasam. Kíváncsiságból felhúztam a pólóm és csak azt láttam, hogy az egész hasam be volt kötve. Egy kicsit le sokkolt a látványa.

Látszott rajta, hogy nem tetszett neki a látvány. Pont bejött egy nővér.
-Le kell cserélni a kötést kérem addig fáradjanak ki. - mondta kedvesen a nővér. 
-Oké. - monda RapMon. - Nekünk úgy is mennünk kell. Majd holnap találkozunk Kookie. - mosolygott Jungkook-ra NamJoon. Azzal mindenki elköszönt és távoztunk az épületből. Nem haza mentünk egyből hanem a tánc terembe. Nem akartam ott hagyni Kook-ot de muszáj volt. Hát most nem ment valami zökkenő mentesen az edzés de ezt a többiek meg értették. 
-Végre vége. - fújtam ki magam.-Most tényleg fárasztó volt. - mondta Suga is. Átöltöztünk és indultunk is haza. 
-Én zuhanyzok elsőnek! - jelentettem ki. Csak egy "oké"-t vágtak hozzám annyira fáradtak voltak. Hazaértünk úgy is lett ahogy mondtam. Elmentem zuhanyozni, majd utána lementem a konyhába kerestem valami ehetőt mert Jin is kijelentette, hogy most nem főz tele van a hűtő kajával. Ettem valamit és utána mentem is aludni mert nagyon fáradt voltam már. 

Sajnos menniük kellett a többieknek. Nem akartam, hogy itt hagyjanak de muszáj volt. Mielőtt elmentek Jimin arcára nyomtam egy puszit. - Sziasztok! - köszöntem el tőlük. Még integettem is nekik. Majd a nővér jött és lecserélte a kötést a hasamról. Nem néztem, hogy mit és hogyan csinál. Nem voltam kíváncsi a látványra. A nap nagyon lassan telt. Hiányoznak a fiúk! Rossz! Nagyon rossz nélkülük! Minél hamarabb ki akarok menni innen. Végül a nap is lement. A kórházban szinte már mindenki aludt csak én nem. Nem tudok aludni. Feküdtem az ágyban a plafont bámulva és a múltra emlékeztem. Mikor még csak gyakornokok voltunk. Szinte alig ismertük egymást. Még szólni se szóltunk egymáshoz. De végül csak megismerkedtünk és jó barátság alakult ki köztünk. Ezeken ábrándozva elaludtam. 

9.rész

Reggel amikor felkeltem Kook még mindig ott feküdt mellettem. Olyan édesen szuszogott nem volt szívem felébreszteni de muszáj voltam. Elkezdtem puszilgatni az arcát erre elkezdett nyöszörögni.

-Hyung! Hagy aludni! - nyöszörögtem és az arcomat a párnába temettem.

-Menjünk el zuhanyozni utána még aludhatsz. - simítottam meg az arcát és mosolyogtam. Utána kikeltem az ágyból és kerestem valami ruhát mindkettőnknek. 

-Fürödni? Ketten? - hirtelen mozdulattal felültem az ágyban és meglepődve néztem Jimin-re.

-Igen. Miért? Nem szeretnél velem. Ha nem akkor mond. - néztem rá kicsit ijedten. Mert tényleg mi van ha nem akar velem fürödni én meg rá erőltetem. 

-Ööö...nem lehet inkább máskor? - néztem rá félve mert erre én még nem vagyok felkészülve. 

-De. - erőltettem egy mosolyt az arcomra ami nem nagyon sikerült. Ezután felkaptam a ruháimat és mentem a fürdőbe. Egy kicsit rosszul esett, hogy nem-et mondott. Levettem a boxert is és beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet. Csak engedtem magamra amikor hirtelen valaki megölelt hátulról.

-A francba most megbántottam Jimin-t! Szuper! - ütöttem az ágyra és gondolkoztam, hogy utána menjek e vagy nem. Végül arra jutottam, hogy utána megyek. Szépen csendben belopództam a fürdőbe. Lassan és csendben eltoltam a zuhanyzó ajtaját. Szerencsére a víz susogásától nem hallotta és amúgy is a fejére engedte a vizet. Boxerestűl beálltam mögé és átöleltem. 

-Sajnálom.

-J...Ju...Jungkook!? Mi...Mit csinálsz? - kérdeztem dadogtam. Nagyon meglepődtem, hogy utánam jött.

-Hozzád jöttem! Vajon mit csinálnék? - morogtam rá.

Nem értem. Miért van boxerben. -mindegy levettem inkább róla a boxert, hogy rendesen meg tudjunk mosakodni. Amikor le pillantottam akkor láttam, hogy nem épp a legjobb állapotban van.

-Huu Kook miért vagy ilyen nagy? - néztem rá kérdően, de ha már így állunk segítek rajta. Letérdeltem elé és megnyaltam a makkját. Erre egy nagyot sóhajtott és próbált eltolni de nem sikerült neki.. Nyalogattam merevedező férfiasságát majd végül a számba vettem és ütemesen mozgattam rajta a fejem. Éreztem, hogy egyre jobban keményedik. Valamit nyöszörgött de nem értettem mit csak sejtettem ezért folytattam. Nem bírta sokáig a számba élvezett. Lenyeltem amennyit tudtam de nagyon sok volt. Ezután felálltam és megcsókoltam. Heves csókba kezdtünk, csak akkor váltunk el egymástól mikor már nem kaptunk levegőt.

Nem akartam, hogy levegye a boxeremet de csak levette és meglátta. 

-Ööö... - nem várta meg a válaszomat letérdelt elém és elkezdett kényeztetni. Először a makkomat kezdte el szopogatni majd a teljes méretemet vette a szájába. Ekkor egy nagy sóhaj hagyta el a számat. Amikor elkezdte mozgatni a fejét én a hajába markoltam. Amilyen ütemben mozgott én úgy sóhajtoztam. 

-Jih-Jiminh... - kezdtem el nyöszörögni. Nem kellett sok és el is élveztem majd felállt és megcsókolt. 

-Most márh tényleg fürödjünkh meg! - lihegtünk mindketten. Végül végeztünk a zuhanyzással de én sikeresen megint nem hoztam magammal ruhát. 

- Én előre megyek. Nem hoztam ruhát. - szóltam Jimin-nek és egy törölközőt tekertem a derekamra.

-Rendben. - mosolyogtam rá. Mikor felöltöztem indultam lefele a konyhába, hogy együnk valamit mert gondoltam Jin még nincs ébren. Tévedtem. Már a reggelinket csinálta. 

-Egy kicsit hangosak voltatok. - mondta nekem vigyorogva.

-T-Tényleg? B-Bocsi Jin. - szégyelltem el magam. 

-Semmi baj! És mikor akartátok elmondani? - kérdezte.

-Háááát... nem most de ha muszáj akkor elmondjuk a többieknek is. - még mindig szégyelltem magam.

-Rendben. Akkor reggeli után megmondom, hogy mindenki menjen a nappaliba. - mosolygott rám kedvesen. Én csak bólintottam egyet és felmentem a szobába, hogy közöljem a hírt Jungkook-al.

-Jungkook! Jin hallott minket. El kell mondanunk a többieknek, hogy együtt vagyunk. - mentem be a szobájába és amikor bementem ledöbbentem. 

Miközben a ruhámat kerestem Jimin toppant be az ajtón. Valamit mondott de nem figyeltem rá mert a ruhámat kerestem égen földön. 

-Jungkook te miért vagy még mindig boxerben? És mi ez a nagy kupi? - néztem rá értetlenül. 

-A kedvenc pólómat keresem de nem találom sehol! - kutakodtam tovább a szobában. - Megvan! Végre! - örvendeztem majd fel is vettem. 

-Ááh szóval ezt a pólót kerested. - mosolyodtam el. 

-Igen! Mert ezt a pólót tőled kaptam! - jelent meg egy kis pír az arcomon. - Amúgy a te szobádban is körülnéztem. - mosolyogva vakartam a fejemet.

-Ugye nem csináltál kupit ott is? - néztem rá kérdően de nem válaszolt. Azonnal a szobámba rohantam.
-Jeon Jungkook! - kiabáltam mérgesen. Persze csak meg akartam viccelni.
Lassan ballagtam a folyosón Jimin szobájához. - S-sajnálom. - lógattam az orromat és lefelé néztem. Nem mertem Jimin szemébe nézni. 

Láttam komolyan vette, hogy mérges vagyok rá. Próbáltam visszatartani a nevetésemet de nem sikerült. Egy nagyot nevettem rajta. 

Hallottam ahogy Jimin nevet. Láttam, hogy majd elsírja magát a nevetéstől. - Ez most komoly? Te tényleg szívatsz? - kezdtem el durcázni.

-Jaj Kook ne haragudj de ezt muszáj volt eljátszanom. - kuncogtam egy kicsit - Sajnálom. - borzoltam össze a haját majd megöleltem. 

-Nem volt vicces! - tettem keresztbe a kezeimet. - Azt hittem tényleg mérges vagy rám. - engedtem le a kezemet és lefele néztem. Jimin öszzeborzolta a hajamat és átölelt és én is viszonoztam ölelését. 

-Na menj öltözz fel! - pusziltam meg a homlokát és elengedtem. 

-Oké! - adott egy puszit a homlokomra én viszont az ajkaira. Bementem a szobámba és felöltöztem, utána el kezdtem gondolkodni, hogy Jimin mit mondott. Tudom, hogy mondott valamit de nem emlékszem, nem figyeltem. Inkább hagytam és lementem mert Jin szólt, hogy kész a reggeli.
-Reggeli után mindenki menjen a nappaliba. - mondta Jin és mi csak bólintottunk egyet.

Ahogy Jin mondta reggeli után összegyűltünk a nappaliban. 
-Miért is kell itt lennünk? - kérdezte Suga karba tett kézzel. 
-Be kell jelentenünk valamit! - néztem Jungkook-ra. 

Mikor Jimin azt mondta, hogy "Be kell jelentenünk valamit" és rám nézett nem tudtam, hogy mit akar. 

Láttam, hogy Jungkook aggódik ezért megfogtam a kezét.
-Azt kel bejelentenünk, hogy mi... - vágott a szavamba Rap Monster.
-Hogy együtt vagytok? Igen már tudjuk csak a Hercegnő nem tudta. - mosolygott ránk.
-Mi? Tényleg csak én nem tudtam? - háborodott fel a legidősebb. Erre mindenki eelnevette magát. Örültem, hogy nem nekem kellett kimondanom.
-És elfogadjátok, hogy...mi melegek vagyunk? - kérdeztem félénken és erre a kérdésemre Jungkook megszorította kezemet.
-El! - mondta Suga. - Hoseok és Taehyung is azok és őket is elfogadtuk. - mosolygott ránk. Nagyon boldog voltam. Semmi nem tudta volna ma letörölni a mosolyt az arcomról.

Amint belekezdett Jimin a mondandójába már tudtam, hogy mit akar. Viszont nem tudta végig mondani a mondandóját mert RapMon közbevágott. Azt már tudták, hogy együtt vagyunk de vajon el is fogadják? Ez a kérdés keringett a fejemben és erre Jimin rá is kérdezett. Megszorítottam a kezét és a szememet is összeszorítottam. De Suga válaszára megkönnyebbültem. Egy kő esett le a szívemről. Nagyon boldog voltam, hogy nem utálnak ezért. Ezután mindenki elment a szobájába.  Úgy is tettünk. Mindenki elment a maga dolgára. Én is gyorsan felmentem a szobámba és gyorsan rendet raktam nehogy Jin észrevegye és leszedje a fejemet. Az nem hiányozna. Majd Jimin is betoppant ismét a szobába. 

Kookie egyből felszaladt az emeletre. Tudtam, hogy mire készül. Egy kis idő múlva utána is mentem. Bementem a szobába és megintg meglepődtem. - Hűűűűha! Te aztán gyors vagy! - tátottam el a számat ahogy megláttam a kupleráj mentes szobát. - Most jöhet az enyém. - kezdtem el kuncogni.

-Máris megyek! - szeleltem el Jimin mellett és a szobájába vettem az irányt. Nem telt bele sok idő és ezzel a szobával is kész lettem. Kicsit ledőltem az ágyára pihenni de ebből a pihenésből alvás lett.

A folyosón találkoztam J-Hope-al. V-t kereste de nekem fogalmam sincs, hogy hol lehet. Végül kiderült, hogy a szobában van. Továbbmentem a szobám felé. Benyitottam és már nem volt kupis a szobám. Kook meg az ágyon feküdt. Szuszogott tehát aludt. A jobb keze a feje alatt van a bal keze pedig a hasán a pólója alatt. Nagyon cuki volt. Mivel nem akartam felébreszteni leültem a fotelembe és a telefonomon játszottam. Még képeket is csináltam a drágáról.
A nyugodt alvásomat J-Hope zavarta meg. Körülbelül az egész napot átaludtam.  
-Hé srácok! Oh bocsi Kook aludtál?
-Igen éppen aludtam de mindegy. Mond mit akarsz? - néztem rá az álmos szemeimmel.
-Na akkor van kedvetek velünk jönni bulizni? - nézett kérdően mindkettőnkre.
-Én benne vagyok! Te Jimin? - néztem rá mosolyogva.
-Én is. - néztem fel a telefonból és rájuk mosolyogtam. -Akkor készülődjünk. - mondtam és felálltam. Ők csak bólintottak egyet. Elkezdtünk készülődni majd lementünk a nappaliba Kookie-val. V addig felvilágosította Rap Mon-t, hogy hova megyünk.
-Egy feltétel van. Nem ihatjátok le magatokat a sárgaföldig mert abból baj lesz. - mi meg csak bólintottunk. Jungkook amúgy sem ihat sokat mert még kiskorú. 


Bementem a szobámba. Jin az ágyon ült és a telefonon játszott. Én előkerestem egy fekete nadrágot aminek a térde ki van vágva, egy fehér pólót és egy fekete bőrdzsekit. A nadrág oldalára egy láncot akasztottam. Ahogy elkészültem Jimin-nel lementünk a nappaliba. RepMon-nal V beszélt. Egy feltételt kötött ki és azt meg is kell tartanunk. Már csak J-Hope-ra vártunk.
-Hoseok siess!! - kiálltottam fel az előbb emleget személynek.-Már itt is vagyok! - rohant lefele a lépcsőn. Egyszerre elköszöntünk és elindultunk. Este nyolc körül lehetett mert sötétek voltak az utcák. Csak a közvilágítás miatt láttuk, hogy hova megyünk. Én és Jimin mentünk hátul, Hoseok és Tae előttünk. Egy zebránál jártunk zöld volt a lámpa úgyhogy gond nélkül át tudunk menni. Csakhogy megláttam egy kocsist aki erre jön de nem állt szándékában lassítani. Előre futottam és ellöktem J-Hope-t és V-t. Szerencsére épp időben el tudtam lökni őket. Viszont a kocsi engem kapott el. Nagyon nagy fájdalmat érzek a mellkasomon. Utoljára csak V aggódó tekintetét láttam.


Azt hittem, hogy csak játszani akar a fiukkal mert nem láttam a kocsit de amikor már azt láttam, hogy véres a pólója és körülette is egy nagy vér tócsa van lesokkoltam. Nem akartam elhinni, hogy elgázoltak. Mozdulni nem tudtam. J-Hope a mentőket hívta és értesítette RapMon-t. V pedig Jungkook mellett térdelt. Akkor tértem vissza amikor Hoseok megrángatott és akkor is egyből össze estem.
-J-Ju-Jung..kook. - kezdtem el sírni...

8.rész

Sötét volt a szobába ezért nem láttam, hogy ki fogott le. Elkezdett taszigálni majd az ágyra lökött. A hátamra érkeztem, ráült a derekamra és lefogta a csuklóimat a fejem mellett. Egy ideig nem láttam, hogy ki is az aki letámadott, majd amikor a hold fénye besütött az ablakon láttam annak személynek az arcát. Aki letámadott az Jungkook volt. Meglepődtem. Nagyon meglepődtem.

Ezt most muszáj volt megtennem. Nem bírnám ha továbbra is kerülni fog tovább, ezért nekem kel lépnem. Ezért belopództam a szobájába arra várva, hogy eljöjjön a szoba előtt mert most J-Hope-nál van. Egy ajtócsapódást hallottam és Jimin hangját. Itt az idő. Berántottam a szobába és lefogtam. Szerencse, hogy sötét volt tehát nem látta az arcomat. Egy kicsit arrébb hoztam, hogy le tudjam lökni az ágyra. Ezt megtéve rámásztam és lefogtam a karjait. A hold bevilágított az ablakon. Így már tisztán kivehető volt az arcom. Az arcán látszódott hogy meg van lepődve. 

-J...Jungkook!? Mi a baj? Miért könnyes a szemed? És miért rántottál be ilyen hirtelen és fektettél le az ágyra? - hirtelen sok kérdés kavargott a fejemben. 

Miért kerülsz engem? - kezdtem el szipogni. - Utálsz? - néztem a szemébe amennyire csak tudtam a sötétben.

-Dehogy utállak te kis butus. - húztam le a fejét, hogy egy puszit nyomjak a homlokára. - Azért kerültelek, mert azt hittem, hogy... - vettem egy mély levegőt és elmondtam  - Először is... - a mondatomat nem tudtam befejezni mert Kookie megszakított.

Tudtam, hogy mit akar mondani de ezt nem vártam meg és megcsókoltam. Egy hosszú, forró csókba hívtam Jimin-t. Majd levegő hiány miatt váltunk el egymástól. 
- Akarom Jimin!! - mondtam szégyenlősen.

Egy kicsit meglepődtem amikor azt mondta, hogy "Akarom Jimin". Le is fagytam pár másodpercre. 
-Biztos, hogy akarod? - kérdeztem megszeppenve.

Igeen! Biztos vagyok benne! - nyúltam a pólója alá jelt adva azzal, hogy igen is akarom. Habár féltem de Jimin-ért bármit.

Akkor készülj fel! - kezdtem huncuttan mosolyogni és fordítottam a helyzetünkön. Most Jungkook volt alulés én felül. Elkezdtem lágyan a nyakát puszilgatni és haladtam felfele. Elértem a füléhez és azt kezdtem el gyengén harapdálni, addig ő aprókat sóhajtott. Elkezdtem benyúlni a pólója alá és megsimítottam ahol csak tudtam. Éreztem, hogy az összes izma megfeszül. Majd az egyik mellbimbóján álltam meg és kezdtem el masszírozni. 

Huuu. Gyorsan kapcsolt Jimin. Amikor a fülemnél kényeztetett először nagyon fura érzés volt. Fura de rohadt jól esett. Annyira, hogy nem tudtam ellenállni magamnak, hogy ne adjak ki hangot. 

Levettem róla a pólót és megcsókoltam. A csók után a nyakát csókolgattam és haladtam lefelé. A hasánál jártam mikor megállított.

Az nem fer hogyha csak én vetkőzök ezért megragadtam a vállát és feljebb húztam, hogy elérjem. Először egy csókot adtam neki ami hosszúra nyúlt. Elkezdtem levenni a felsőjét. Egy kicsit nehézkes volt de csak sikerült levennem róla majd fojtatta a dolgát. 

Újra a hasát csókolgattam és már elértem a nadrágjához. Elkezdtem kicsatolni az övét. Amint ez megvolt le is húztam róla a nadrágot. Most már csak egy vékony anyag választott el. Gyengéden megsimítottam a már merev részét és ismét felkúsztam Jungkook-hoz.
-Még mindig akarod? - kérdeztem két csók között.

-Nehogy most állj le! - szóltam rá és megcsókoltam. Ez a csók más volt. Erőteljesebb. Láttam, hogy Jimin-en még rajta van a nadrág. Hogy egyenlők legyünk elkezdtem kicsatolni az övét ami nem ment. 

Jungkook-nak nem ment az öv kicsatolása ezért segítettem neki majd levettem a nadrágot és eldobtam a szoba valamelyik pontjára. Ezután puszit leheltem a férfiasságára a boxeren keresztül. Ilyenkor egy nagyot sóhajtott Jungkook. És ez még csak a kezdet. Levettem boxerét. 
-Húú de nagy vagy már Kook! - lepödtem meg aztán elmosolyodtam.
Először kis puszikat adtam a hegyére. A nyelvemmel vettem kezelésbe majd a számba vettem. 

Egyre nagyobbakat és nagyobbakat sóhajtottam és nyögdécseltem. Teljesen zavarba jöttem mikor azt mondta, hogy "nagy vagyok". Ettől ki nem jönne zavarba? Alkaron támaszkodtam és megemeltem a csípőmet, hogy neki könnyebb legyen levenni rólam a boxert. Mikor már teljesen a szájába vett nem bírtam. Olyan hagosan nyögdécseltem, hogy szerintem a szomszéd szobában is lehetett hallani. Hátra ejtettem a fejemet és így tűrtem tovább a kínzást. 
-J-Jiminh! Nem bíromhh! 

-Nyugi már nem kell sok idő! - mosolyogtam rá aztán keményen megcsókoltam, hogy ne érezze amint behelyezem az első ujjamat. A csókunkba belenyögött de nem engedtem el. Kis idő elteltével behelyeztem a második ujjamat is. Ilyenkor elváltunk egymástól és fájdalmasan kezdett el nyögni. 
-Mindjárt jobb lesz! - súgtam a fülébe. Harapdálni kezdtem fülcimpáját, hogy feloldódjon. 

Az elsőt még eltűrtem de a második ujja már elég fájdalmas volt. Persze próbált segíteni de nem segített sokat. 
-Ááááh! Ez fáj! - nyögtem fel fájdalmasan amikor a harmadik ujját is belém csúsztatta.

-Bocsi! - pusziltam meg arcát meg mindenhol ahol értem. Már nekem is kezdett szűkké válni a boxerem. Mikor Kook fájdalmas nyögései áttértek élvezetesbe akkor kihúztam belőle az ujjaimat, felálltam és levettem a boxeromat. A fiókhoz mentem és elővettem egy gumit majd visszamentem Kook-hoz. 

-Úgye azt nem akarod felhúzni? - néztem rá kérdően, hisz minek az. 

- De, mert? - néztem rá meglepődve és kérdően úgy mint ő. 

- Amúgy meg honnan van neked gumid? - mutattam a kezében lévő dologra.

-Csak...Tudod én mindenre felkészülök. - kezdtem el kibontani a kis csomagot.

-Te mióta akarod ezt? - vettem ki a kezéből a gumit. 

Ööö...nem kell azt tudnod! Na add vissza! - nyúltam volna a gumiért de nem hagyta magát. 

Nem engedtem, hogy elvegye. - Én gumi nélkül akarom ha már csináljuk! - dobtam a földre és megfogtam Jimin kezeit. 

-Oké! Akkor anélkül csináljuk. - nyomtam egy puszit a homlokára majd a bejáratához helyezkedtem.  Szépen lassan hatoltam be. Kook egyre hangosabb lett. Félúton megálltam, hogy szokja a helyzetet.
Majd újra elkezdtem behatolni míg végül teljesen benne voltam. 
-Kook nagyon szűk vagy és forró! - lihegtem felette.

-Te meg óriási...Aaaaahh! - ejtettem hátra a fejem. Annyira fájt. Összeszorított szemmel és foggal vártam a történések végét. Végül egy könnycsepp is legördült az arcomon. Ez Jimin észre is vette és le is törölte. Még egy kicsit pihent aztán lassú tempóban bele is kezdett. Ahogy változtatta a tempóját én úgy nyögdécseltem alatta. 

A feje mellett támaszkodtam meg és lassú tempóban kezdetem. A ziháló Kook teste annyira jó volt, hogy egyre gyorsabb tempót diktáltam. Ahogy löktem rajta ő úgy nyögött. Próbáltam más szögben is behatolni de nem találtam el azt a pontot amit akartam. Így most pózt váltunk. 
- Kook kapaszkodj! - figyelmeztettem mielőtt cselekedtem. 

Hogy? Mi? - nem tudtam, hogy mi történik ezért Jimin nyakába kapaszkodtam. 

Sarkaimra ültem és Kook-ot az ölembe ültettem. 

-Aaaah...Jiminh! -  nagyot sóhajtva nyögtem fel az élvezettől.

- Ugyeh mijen jóh!? - pihentem egy kicsit majd újra lassú tempóba kezdtem. Mikor egy erőteljesebbet löktem Kook izmai megfeszültek, háta ívbe feszült és egy hosszú élvezettel teli nyögést hagyott el a szája. 
-Megvan! . löktem egy újabb erőset. 

Í-Ígyh nem fogomh sokáig bírnih! - ziháltam felette az élvezettől. 

-Tudomh! - próbáltam nem mindig eltalálni a gyönyörközpontját de már látszott Kook-on, hogy nem bírja sokáig. Hát nekem se kell sok idő. Még löktem rajta egy pár erőteljeset eltalálva gyönyörközpontját. Végül idáig bírta Kookie.

-Nem bíromh aah! - küzdöttem magammal, hogy ne élvezzek el olyan hamar. - C-Chim Chiiiiimh!! - végül a csúcspontra értem és a saját hasfalamra élveztem Jimin becenevét nyögve.

Kook kettőnk közé élvezett. Összes izma megfeszült és szűkké vált. Szűk és forró volt ami engem is a csúcsra juttatott. Löktem rajta egy kettő erőteljeset és én is a csúcsra jutottam. Beleélveztem Kookie-ba. 

-Aaah, ez nagyon jó! - nyögdécseltem az élvezettől amit Jimin nyújtott nekem. 

Még egy kicsit mozogtam benne majd kihúzódtam. - Aaaaah! Ez nagyon jó volt! - dőltem le Kook mellé de az már félig aludt.Ennyire kifáradt volna? Na mindegy nem ébresztem fel. Felálltam, hogy az asztalról elvegyek pár zsepit azzal töröltem le Jungkook hasát és ráadtam egy boxert. Azért így csak nem aludhatunk. Meg majd holnap reggel azzal kezdjük a napot, hogy lezuhanyzunk. Én is felvettem egy alsóneműt és befeküdtem Kook mellé.