4.rész

Jin kérdezhetek valamit? - kérdeztem szégyenlősen.
-Persze. Mit szeretnél. - nézett rám kérdően.
-Hát azt, hogy bűn az ha...
-Mizu? Csak nem lelkiztek? - huppant le mellénk Nam.
-Csak Jimin akart valamit kérdezni. Szóval Jimin? Mit akarsz kérdezni?
-Mindegy már nem lényeg.
-Jin, Jimin nem jösztök egy kicsit hülyéskedni? Kitálaltunk valami vicceset de ti is kellettek hozzá. - mondta Hoseok nagy mosollyal az arcán.
-Én benne vagyok. Jin te? - kérdeztem de válaszul csak heves bólogatásba kezdett. Feláltunk és követtük Hoseok-ot a szobájáig. 
-Na akkor mi az az ötlet? - mosolyogva néztem rá mert imádom ha J-hope valami hülyeséget talál ki.
-Hát azt terveltük ki, hogy legyen fekvőtámasz verseny. - vigyorgott.
-Akkor kezdjük is. - vigyorogtam teli pofából. Legelőször V esett ki. De annyira nem bírta, hogy mi tovább bírtuk, hogy elkezdte Hope-t piszkálni. Csikizte meg mindent csinált amit tudott. Hopi nem bírta a csikizést és össze esett a nevetéstől. Elkezdte kergetni V-t de mi még mindig csináltuk a fekvőket. 
. És mióta? - kérdeztem.

-Nehezitsük meg egy kicsit. - vigyorgott gonoszan Jin-re. -Legyen egy kéz. - Jin ebbe egyből bele is ment. De rossz ötlet volt mert Jimin elveszítette az erőjét és lehuppant a földre. Jin még mindig csinálta. Jimin ezt nem bírta így rámászott Jin hátára, hogy megnehzítse a dolgát de Jin egyből lerakta a másik kezét is nem akarta, hogy az orra összetörjön. 
-Héj!!! Nem ér letenni a másik kezed. - morogtam rá egy kicsit.
-Az se ér, hogy rám másztál. - nevette el magát Jin.


Kis morajlásra ébredtem fel. Kimentem a szobából és mikor kinyitottam az ajtót J-hope V-t kergette végig a házban. Csak nevetni tudtam a két jómadáron. Majd megállítottam őket.
- Ti meg miért kergetitek egymást? - nevettem tovább a két emberen akik már lihegtek a fáradságtól.
- Ja csak V-t próbálom elkapni amiért csikizett és kiestem a játékból. - aztán Hoseok megfogta V pólóját nehogy elmeneküljön.
- De Jin és Jimin még mindig játszik. A szobánkban vannak. - fűzte hozzá Tae azt követően kirántotta Hoseok kezéből a pólóját és szaladt tovább. Először lementem a konyhába inni mert egy kicsit kiszáradtam csak az a fura, hogy nem tudom miért. Aztán megnéztem Jimin-t és Jin-t. Felértem az emeletre és benyitottam J-Hope szobájába. Láttam hogy folyik még a verseny csak hogy Jimin Jin hátán csimpaszkodott. Jin már annyira nem bírta, hogy összeestek és egymást ölelve nevetgéltek és az arcuk is eléggé közel volt egymáshoz.

- Oh szia Kook! Felébredtél? - mosolyogtam rá. - Valami baj van? - néztem rá kérdően mert láttam, hogy valami baj van.

Nem válaszoltam neki inkább gyorsan elrohantam. Nem haboztam felkaptam a kabátomat és felvettem a cipőmet. Ahogy kiértem csak rohantam a nagyvilágba. Ahogy ezt megláttam szinte összeszorult a szívem. Ennyi lenne? Már el is dobott magától Jimin? Ezt nem hiszem el! Mentem míg vitt a lábam majd egy parkban álltam meg és leültem egy padra. Órákig bámultam a semmibe. Én tényleg szeretem Jimin akkor miért. - MIÉÉÉÉRT?? - kiáltottam egy hangosat bánatomba. Szerencse hogy senki se volt a parkban. Mentem tovább és egy folyóhoz értem. Volt ott egy kis híd és annak a korlátjára ülve bámultam magam a víz tükrében.

-Jungkook-ot meg mi lelte? - jött be Hoseok meglepödve. Én nem szóltam egy szót se csak felpattantam felkaptam a kabátom és rohantam Kook-i után. Mindenhol kerestem de nem találtam sehol. Néztem a barátainál. Szüleiknél inkább nem keresem mert tuti, hogy idegesek lesznek. Néztem a parkban nem volt ott. Nagyon aggódtam érte. Szegény most biztos bánatos. Sétáltam és csak sétáltam még végül meláttam a hídon. Ült a korláton. Egy kisebb szívroham kapott mert azt hitte, hogy le akar ugrani onnan. Szaladni kezdtem, már nem is szaladtam szinte sprinteltem még mielőtt leugrik. Amikor odaértem hátulról megöleltem. Szorosan magamhoz öleltem. 

Bámultam még egy ideig lefele majd hirtelen valaki megölelt hátulról. Kicsit meginogtam. Megijedtem mert azt hittem hogy le fogok esni. De hála valakinek aki hátulról egyre szorosabban ölelt nem estem le. Mikor hátrafordultam Jimin-t láttam magam mögött. Könnyes volt az arca és a szeme is kezdett vörösödni.

-Miért rohantál el? 

Hallottam a hangján, hogy aggódik értem.
- Miért érdekel az, hogy mi a gondom hisz úgyis Jin-t szereted. - fordultam el, hogy ne lássa az arcomat.

-Hogy mi? Hogy én Jin-t szeretem!? Ezt honnan a francból szedted? - emeltem meg egy kicsit a hangom.

Láttam a versenyeteket. A földön ölelkezve feküdtetek és az arcod is olyan közel volt Jin-hez hogy már smárolnotok se lett volna nehéz! - emeltem meg egy kicsit a hangom de a mondat vége már szinte nem hallatszott annyira szörnyű volt még a gondolat is hogy Jin és Jimin együtt legyenek.

-Jaj te butus. Az csak egy játék volt semmi nincs köztünk. - mondtam lágy hangon.

-Biztos? - fordultam meg a korláton hogy szembe legyek Jimin-nel.

-Biztos! - jelentettem ki egy mosollyal az arcomon. -Akkor indulhatunk haza? Már tuti, hogy mindenki aggódik.

Igeeen! - nyomtam egy puszit a homlokára majd leszálltam a korlátról és elindultunk haza.

-És amúgy ennyiért le akartál ugrani a hídról?

-Leugrani? A hídról? Te megőrülté? Azért ennyire én se vagyok hülye! - néztem rá Jimin-re értetlenül.

-Neeem??? Akkor miért ültél oda ki?

-Hát...mert... én...én sem tudom. Csak kiültem oda.

-Áhhh mindegy lényeg, hogy most már itt vagy velem. - fogtam meg a kezét és kéz a kézben mentünk egészen hazáig. 

Szerencsére tisztázódott az én kis félreértésem. Emiatt egy kicsit szomorú voltam de mikor Jimin megfogta a kezemet nagyon boldog lettem. Idő közben visszaértünk a dorm-ba. Beléptünk az ajtón és legelőször Jin támadott le.
-Jaj Jungkook hála az istennek, hogy nem esett bajod! - ölelt át Jin. - Miért futottál el? - nézett lám kérdően.
-Igen, miért is futottál el. - jött le a lépcsön V és J-Hope is.
- Nem nagy dolog. Csak egy kis félreértés. - legyintettem a kezemmel majd bementem a nappaliba és leültem a kanapéra.

-És mikor lesz kész a kaja? - nyavalyogtam Jin-nek majd leültem Jungkook mellé.
-Nemsokára kész lesz. - tényleg nem kellet sokat várni, hogy kész legyen a vacsi. Elmenzünk vacsorázni. Vacsora után mindenki lezuhanyzott és a szobájába vonult. Én is a szobámba mentem. Próbáltam aludni de nem ment, csak forgolódtam. Elvettem a telefonomat az éjjeli szekrényről és írtam egy SMS-t Jungkook-nak.
"Nem akarsz át jönni hozzám?"

Mikor mindenki elment a saját szobájába megpróbáltam én is aludni de nem sikerült. Csak forgolódni tudtam. Jin meg valószínűleg már alszik. Hallottam a szuszogásán. Majd hirtelen a telefonom csirimpolt. Meg is néztem hogy mi lehet az és egy üzenetem jött. Jimin volt az. Úgy látszik ő se tud aludni. Az üzenetre nem válaszoltam inkább átmentem. Benyitottam az ajtón és láttam hogy Jimin a telefon kijelzőt bámulja. 
- Átjöttem. - suttogtam nehogy megijedjen.

Egy kicsit megijedtem amikor meghallottam Jungkook hangját de utána boldog voltam, hogy át jött. 
-R-rendbe. Befeküdsz mellém?

Van más választásom? - kezdtem el kuncogni.

Nincs! - mosolyogtam rá. 

3.rész

Mikor meghallottam RapMon hangját rögtön ki is ugrottam az ágyból. Mikor lementem a nappaliba  láttam, hogy  Nam telefonál és felettéb ideges.

- Valami gond van hyung? - kérdeztem tőle halkan.

-Nem hiszem el, hogy még a hétvégénket is elveszik! Egy óra múlva be kell menni próbálni! - idegeskedett tovább Nam.

-Micsoda?? - néztem rá kérdően.

- Jól hallottad be kell menni! - morgolódott tovább.

-És mi lesz Jimin-nel? 

-Erős gyerek. Biztos már felépült. 

-Lehet. De azért még egyszer megmérem a lázát. - majd elindultam.

-Rendben. Közben keltheted a többieket is. - adta ki az utasítást RapMon csak már késő volt.

-Most már mindegy. Már felkeltünk. - battyogott le a lépcsőn Suga.

-Miért kell nekünk ilyen korán kelni? - dörzsölte a szemét V.

-Én még álmos vagyok. - mondta J-Hope egy ásítás közben. 

Addig én felmentem Jimin-hez.

Mi ez a zaj? Menten széthasad a fejem. És hol van Kookie? Miért nincs mellettem? Gondolat menetemből az ajtó nyitódása zökkentett ki.

-Kook mi ez a zaj??? - kérdeztem hátha tudja.

-Csak RapMon dühöng a nappaliba. -válaszoltam kérdésére majd leültem mellé és megmértem a lázát.

-Ja... lehetne egy kicsit halkabb mindjárt szétrobban a fejem. - mondtam el neki a panaszomat.

-Huha Jimim te még mindig lázas vagy! Megyek hozok lázcsillapítot és szólok Nam-nak, hogy

 te nem jössz. - indultam volna kifelé de hirtelen megragadta a csuklómat. 

-Hova nem megyek? - kérdeztem egy kicsit meglepődve.

- RapMon azért dühös mert a menedzser felhívta, hogy egy óra múlva be kell

 mennünk próbálni. Érted? - néztem ra.

Ühümm... - hümmögtem. 

-Na mindjárt visszajövök hozok gyógyszert. - mosolyogtam rá aztán lementem a nappaliba

 szólni Nam-nak.

-Jimin még lázas nem jön velünk. - kiltottam RapMon-nak miközben kerestem a lázcsillapítót. 

-Ooh azt hittem, hogy már meggyógyult. Akkor J-Hope most te maradsz vele. - utasította Hoseok-ot

hogy most ő vigyázzon Jimin-re.

Majd felvittem a gyógyszer

-Köszönöm - vettem el a kezéből a tablettát és a pohár vizet a kis éjjeli szekrényemről. Majd bevettem.

-Indulunk. - ordított Nam hogy menjünk lefele.

-Akkor én most megyek - ekkor Hoseok lépett be az ajtón.

-Hoseok kérlek vigyázz Jimin-re. - mosolyogtam

-Rendben. - lett egy nagy mosoly az arcán hisz örült, hogy nem kell jönnie. 

Amikor le értem láttam, hogy csak rám vártak. Beszálltunk a kocsiba. Nem telt el egy fél óra és már ott is voltunk. A próba közben sokszor elrontottam a lépest és volt amikor elbambultam.

- Jól vagy Kook? - kérdezte Jin.

-Persze csak egy kicsit elbambultam. Kezdjük előröl. - aztán elkezdtem újra táncolni nehogy valakinek szemet szúrjon hogy valami bajom van.
-Na mondjad mi a baj?! - paskolta meg a vállamat V.
-Kis szünetet tartunk! - jelentette ki RapMon.
-Na jó elmondom.
-Na akkor mond. - kíváncsiskodott tovább.  
-Esküszöl, hogy nem mondod el senkinek!? 
-Esküszöööm csak mond már. - kezdett kényeskedni.


-Hát arról lenne szó, hogy...
-Hogy? - nézett rám kérdően.
-Hogy én meg Jimin j-já-járunk és... -kezdtem szégyenlősködni. 
-Oh gratulálok!! - kiáltott fel halkan.
-Psssszt még a végén meghallják. - fogtam le enyhén V-t.
-Nyugi nem mondom el senkinek. - mosolygott rám. 
-Na és akkor mi is a baj? - tért át komolyra.
-Csak annyi, hogy féltem Jimin-t J-hope-tól. - hajtottam le fejemet.
-Miért is? - nézett rám ismét kérdően.
-Félek, hogy J-hope csinál vele valamit. Na és persze hiányzik is. - húztam oldalra a számat.
-Nyugi nem fog semmit se csinálni vele. De ha mégis akkor azt megbánja!! - mordult fel Tae.
-Huuu köszönöm hyung, hogy meghallgattál. - öleltem át az előttem ülő személyt. 
-Semmiség. - viszonoztam ölelését.
-Vége a szünetnek. - szólt RapMon és ismét elkezdtünk edzeni. Most már tudtam koncentrálni arra amire kellet ugyhogy többet már nem hibáztam. Vagy 2 órát még próbáltunk utána elindultunk haza.

Elmentek. De legalább Hope itt van, hogy vigyázzon rám. A gyógyszer azóta hatott is így ugy gondolom elmegyek lezuhanyozni.
-Hoseok én elmegyek zuhanyozni. - szóltam neki ha ne talán-tán keresne.
-Rendben. - azzal el is mentem. Bementem a fürdőbe és leöltöztem a koszos ruhát meg a szennyesbe raktam. Beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet. Álltam egy ideig alatta és gondolkoztam, hogy miért nem Jungkook vigyáz rám. Gondolom Nam mondta, hogy most Hoseok vigyázzon rám. Egy kis idő után nyomtam a kezemre egy kis tusfürdőt és szétkentem a testemen. Lemostam magam majd kiszálltam a zuhany kabinból. Megtörölköztem és felöltöztem. Kimentem és J-hope-hoz mentem hogy nem-e játszunk az xbox-on.
-Játszunk? - kérdeztem tőle.
-Persze. Mit szeretnél.
-Az xbox-on valamit. Válaszd ki te. - mosolyogtam rá.
-Oké akkor legyen egy versenyzős. - vett el egy játékot a polcról. Mikor már legalább százszor elvert bátorkodtam megkérdezni, hogy ő most jár V-vel?
-Amúgy te meg V most jártok? - kérdeztem egy kicsit félénken.
-Ne-nem. E-ezt honnan ve-veszed. - nyelt egy nagyot.
-Hát a múltok Suga mutatta, hogy te meg V ölelkezve aludtok. - szégyelltem el egy kicsit magam.
-Elmondom ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek? - vont kérdőre.
-A szavamat adom. - mosolyogtam rá biztatóan.
-I-igen én meg Tae járunk. - mosolygott rám.
-Gratulálok

-Hát kb két hete. - hajtotta le a fejét nehogy meglássam a kipirosodott arcát - De folytassuk inkább a játszást. - mondta szégyenlősen.
-Rendben. De most tuti, hogy győzni fogok - jelentettem ki magabiztosan.
-Na azt majd meglássuk. - nevette el magát. Szoros volt a menet de végül Hope nyert.
-Hogy csinálod, hogy mindig te nyersz? Taníts meg mester. - röhögtem el egy kicsit magam.
-Ilyen tehetséggel születni kell. - fente fel az orrát.
-Oké, oké megértettem. Megyek csinálni valami 


harapni valót. - úgy belemélyültem a főzőcskézésbe, hogy nem két adagot hanem legalább hét adagot főztem. Akkor már úgy gondoltam megterítek kitudja mikor érkeznek meg. Leraktam az utolsó evőeszközt és hallottam, hogy nyílik az ajtó. 
-Megjöttünk. - hallottam Nam hangját.
-Üdv itthon. - köszöntem nekik élet vidáman. - Menjetek el zuhanyozni mert bűzlötök és utána gyertek enni.

Végre hazaértünk Jimin meg jókedvvel fogadott minket. Már nagyon fáradt vagyok. Megfogadva Jimin tanácsát elmentem lezuhanyozni. Egy kicsit sokáig tartott szerintem fél óráig álltam a zuhanyzóban. Még Suga is rám szólt, hogy siethetnék egy kicsit. Megtörölköztem, felöltöztem és már ki is mentem. Finom illatot éreztem. Tehát meg is néztem. Terített asztal várt ránk.
-Huuu Jimin ezt mind te csináltad? - néztem rá majd az asztalra. 

Tényleg Jimin ezt mind te csináltam? - nézett rám Jin is.
-Ühümmm. Egy kicsit unatkoztam meg gondoltam csinálok egy kis harapni valót és úgy belemerültem, hogy egy kicsit sokat csináltam.
-Próbáltam leállítani de nem hallgatott rám. - rázta a fejét. 

-Jimin ez valami isteni volt! Nagyon finom lett! - mosolyogtam rá 

-Azt hittem nem fog ízleni. De végül mégis csak ízlett nektek. - viszonoztam mosolyát.

Amint befejeztem az ebédet felmentem a szobámba majd ledőltem az ágyra és el is nyomott az álom.

Mikor már mindenki fel vonult vettem a bátorságot, hogy kérdezzek valamit Jin-től.
-Jin kérdezhetek valamit...