17.rész

Sziasztok! :D Amint látjátok egy kisebb-nagyobb változáson esett át az oldal és ezt, mind MinJi~ -nek köszönhető!^^ Nos az előző részek nem lesznek így megváltoztatva, max csak a színek. Ennyi lenne a mondani valóm. Jó olvasást! :3

Jungkook

-Jól van! - válaszoltam Jin-nek ám nem voltam túl hangos. Remélem meghallotta. Igaz nagyon nem szeretem, ha valaki megszakít valami szép, csodás illetve boldog pillanatot. Gyorsan letusoltam, majd nyúltam is a törülközőért és szárazra töröltem bőrömet. Példámat követve Jimin is végzett fürdésével. Felkaptuk magunkra a kiválasztott pizsamánkat és rögtön mentünk is a konyhába hogy csatlakozzunk a többiekhez, hisz mindenki ránk várt és én nem szeretem megváratni az embereket.

-Bocsi a késésért! - mosolyogtam kínosan a többiekre, majd hamar elfoglaltam a helyemet.
- Legközelebb ne kaja előtt csináljátok! - morogta morcosan Suga a mondandóját az orra alatt, amihez Jimin kommentárja is társult. Már megint kezdi. Utálom ezt a furcsán hülye szokását. Nem szeretem, ha másokat szekál, de ezt meg sose mondtam el neki, viszont lehet, hogy már nem ártana.

Jimin

- Mi van, nem tetszik? - gúnyolódtam a hyunggommal. Szeretem Suga vérét szívni, habár lehet, hogy néha egy kicsit túl messzire megyek,de az ritka pillanat..
- Nem. - mormogta továbbra is idegesen. Neki soha semmi nem jó, de ha ez nem lenne így akkor nem lenne Swag. Láttam Jungkook arcán, hogy valami nem tetszik neki. Mi lehet a baja? Valami rosszat mondtam? Hahh...
- Ha nem tetszik nem kell hallgatni. - vontam meg vállamat, majd belekezdtem az étel elfogyasztásába. - Köszönöm a vacsorát! - köszöntem meg az ételt, majd a helyemet elhagyva a szobám felé vettem az irányt.

Jungkook

-Jimin most elég hamar végzett a vacsorával és a felét ott is hagyta! Beteg vagy mi? - kezdett aggódni Jin hyung, ami nem meglepő, mert Jin mindig ilyen.
- Megyek és megnézem! - közöltem Jin-nel válaszomat. Sokat aggódik értünk és van amikor ez jól esik, de néha túlzásba viszi!  Felálltam az asztaltól és távoztam egyenesen Jimin szobája felé. Ajtaja előtt egy kicsit megtorpantam, ámde nem haboztam sokáig.  - Jimin, bemehetek?! - kopogtam csendben be az ajtaján és ezt követően válaszára be is nyitottam.

Jimin

Beérve szobámba az íróasztalomhoz sétáltam. Az asztal tetején egy nemrég kapott levél volt látható. A küldeményt már egyszer elolvastam, azonban még nem tudtam feldolgozni. Kezembe vettem az irományt, újból kibontottam és ismét elolvastam. Az utolsó pontig elolvastam újfent és mire észbe kaptam remegő kézzel fogtam kezembe a kis pappír darabot. Még mindig nem akarom elhinni ami a levélben áll. Az üzenetet visszaraktam a borítékba és eldugtam a fiók mélyére. Helyet foglalva ágyamon jöttek a gondolatok. Mit kezdhetnék ezzel a levéllel? És ráadásul még Jungkook-nak van valami baja! Nem értem. Miért kell megnehezíteni az életemet? Elég az is ha vannak utálóim... Gondolat menetemből a halk kopogás és Jungkook lágy hangja zökkentett ki.
- Gyere. - válaszoltam egyhangúan továbbra is az ágyon ülve.

Jungkook 

Beléptem az ajtón és az ágyon ülő szomorkás Jimin-re pillantottam. Biztos, hogy bántja valami, de nem mondja meg. Pedig könnyebb lenne neki is, ha megosztaná velünk gondjait! Lassan odaballagtam az ágyhoz és leültem mellé. Kis ideig csak bámultam, hol magam elé, vagy Jimin-re. Aggasztott a tekintet. Egyszerre látszott a szemeiben a düh és a félelem. Mi lelte ezt a gyereket? - Mi a baj? - kérdeztem végre rá a dologra, ám nem akart válaszolni. Vártam egy kicsit, majd újra rákérdeztem, amire felmordult.

Jimin

Rohadtul nincs kedvem most Jungkook-kal beszélni. Csak olajat öntene a tűzre és még idegesebb lennék. Elég nekem ez a hülye levél, nem kell még ő is! Tudtam, hogy rá fog kérdezni, mi a bajom így az asztalnál történt arckifejezését vettem elő.
- Ezt kérdezhetném én is! - mélyet sóhajtva kicsit megmordulva néztem sötét íriszeibe. Nem akartam túl feltűnően idegeskedni. Akkor csak még nagyobb felhajtást csapnék magam körül.
-Nekem semmi! Miből gondolod, hogy nekem bajom lenne? - tette fel kérdését duzzogó hangon.
- Elég furán néztél a konyhába. - feleltem unottan a feltett kérdésére.
-Az azért volt, mert nem szeretem, ha a másiknak szívod a vérét! - mormogta orra alatt bosszúsan.
- Jó akkor legközelebb meg se szólalok. - vágtam hozzá flegmán. Esküszöm most minden kis szar kikészít és felbassza az agyamat!

Jungkook

-Én egy szóval se mondtam azt, hogy ne beszélj! - kezdtem egyre mérgesebb lenni. Mi lelte hirtelen? Rosszabb, mint egy 5 éves! -Tudod mit? Szerintem, hagyjuk ezt a gyerekes beszédet! - szólaltam meg sértődötten.
-Szerintem is. - válaszolt flegmán, szemeit megforgatva, majd bedőlt az ágyba. Mi van ezzel a fiúval? Megmondtam neki az őszintét, hogy nem szeretem, ha kötekedik másokkal, erre fel elkezd flegmáskodni...Szó nélkül kimentem a szobából úgy, hogy magam után becsaptam az ajtót. Talán egy kicsit túl erős volt. Hallottam ahogy a fal is megreped, vagyis remélem, hogy nem az volt.
-Ugye nincs semmi baja Jimin-nek? - Támadott le egyből aggódó kérdésével Jin hyung. - Nyugi jól van. - válaszoltam unottan, csakhogy ne aggódja magát halálra.

Jimin

Lazán felállt és kiment a szobából az ajtót maga után csapva. A hirtelen hangos zajra testem egy kicsit össze rezzentem, ami nem esett valami jól. Mi ütött belé? Én esküszöm nem értem ezt a gyereket!
Fülemet Jin aggódó hangja csapta meg. Túl sokat aggodalmaskodik. Van amikor jól esik, hogy foglalkozik velünk, de néha túlzásba viszi.Elhiszem, hogy keveset ettem, de most egyáltalán nincs étvágyam. Viszont már egy ideje elhatároztam, hogy diétára fogom magamat és, hogy edzeni is fogok és így a rám nehezedő feszültséget is le tudom vezetni majd. Na meg persze nem hiányzik az, hogy még több utálót szerezzek magam köré. Elég az is ha egy két embertől azt hallom, hogy kövér vagyok.

Jungkook

Utam a nappaliba tartott. A szokásos fotelembe ültem és "duzzogtam".
-Na mi van, összevesztetek? - kérdezett rá Hobi kisebb nevetéssel kísérve. - Kérdezd meg tőle. - vállat vonva löktem oda szárazon. Nem is tétlenkedet, egyből Jimin szobája felé vette az irányt. Egy jó ideig ingázott közöttünk és hozta-vitte a szavakat illetve kérdéseket, mindaddig míg meg nem unta.
-Gyerekek, ti komolyan fárasztóak vagytok! Inkább ezt rátok hagyom! - kezdett el nyivákolni, majd a szobájába zárkózott.  Szegény fiút kikészítettük - ráztam meg fejemet, majd helyemet elhagyva a szobámba zárkóztam.

Jimin

Hála már J-Hope is befejezte a zargatásomat így mostmár pihenni is tudtam. Nem szeretek egyedül lenni, de most jól esett a magányosság. A csend és az egyedül lét segített lenyugodni és sikerült minden frusztráló gondolatomat elhessegetni jó messzire. Viszont a semmit tevésben elálmosodtam és el is szundítottam. 

Mikor felkeltem megnéztem, hogy mennyi is az idő. Fél tizenegyet mutatott az óra. Hát elég késő volt, de mivel most kipihentem magamat nem tudnék visszaaludni. Ugyis elhatároztam, hogy edzek, akkor itt az ideje, hogy nekilássak. Elmegyek egy kicsit kocogni.Felöltöztem melegítő cuccba, lementem az előszobába ott felvettem a futó cipőmet, majd útnak is eredtem.

Jungkook

Már egy jó ideje a telefonomat pötyögtem, videókat néztem, zenét hallgattam és képeket nézegettem. Idő közben átöltöztem a pizsamámba, hogy kényelmesebb legyen a számomra. Az idő csak így repült, és egyre jobban hiányzott Jimin. Hülyeség volt összeveszni. Főleg, hogy ez egy kis hülyeség volt. Az óra tizenegyet mutatott. Kikeltem az ágyból és Jimin szobája fele vettem az irányt abban a hitben, hogy még ébren van és bocsánatot tudok kérni tőle. Amikor benyitottam az ajtaján a szoba az ürességtől kongott. Az egész házban körbenéztem, de sehol nem találtam. Megálltam a bejárati ajtó előtt és megláttam, hogy hiányzik a cipője. Rögtön beleugrottam a lábbelimbe és nem érdekelt hogy pizsamában vagyok, elkezdtem Jimint keresni. Nem volt valami meleg így hogy egy póló és egy térdig érő nadrág van rajta de kibírom.

Jimin

Futás közben egy sikátorhoz értem. Volt ott pár fickó akik tuti, hogy be vannak baszva de próbáltam tudomást se szerezni róluk.
Feltűnés nélkül el akartam menni mellettük de az egyik szántszándékkal levállalt.
- Mi van!? Nem férsz el? - mondta az épp levállalt személy.
- Nem tehetek róla, hogy sok helyet foglalsz. - mondtam flegmán. Hirtelen azt éreztem, hogy valaki megbökdösi a hátamat. Szokás szerint hátrafordultam és egy ököllel találtam szembe magam.
- Francba. - mormogtam az orrom alatt, majd megtörölve számat éreztem, hogy véreznek ajkaim. Felsértette ez a nyomorék és rohadtul fáj.
- Rohadék. - álltam fel, majd én is ökölbe szorítottam jobb kezemet és viszonoztam ütését. Talán még erősebben is húztam be neki, mint ő nekem. Szintén a földre került, de a társai nem nézték ezt jó szemmel, hogy a 'vezetőjük' a földön fekszik. Ennek eredménye pedig az lett, hogy most már négyen jöttek rám egyszerre. Ameddig tudtam védtem magamat és persze vissza is ütöttem, de egyszer kellett úgy eltalálniuk, hogy földre kerüljek. Padlót fogtam! Ezek után már semmi emberiség nem volt bennük. Rugdostak ameddig tudtak. Mikor már úgy érezték jól elvertek ott hagytak. Heves levegővétellel próbáltam megnyugodni. Nem sokkal később próbáltam felállni ami kisebb- nagyobb erőfeszítéssel sikerült. Éreztem, hogy vannak zúzódásaim és száz százalék, hogy nem úsztam meg kisebb sérülésekkel. Viszont haladni csak a fal segítségével tudtam

Jungkook.

Össze vissza futkostam a városban, teljesen kétségbe esve. - Hol a francba lehet már! - morogtam mérgesen. Átgondoltam, hogy általában hol szokott járni. A lehető összes helyet megkerestem, de sehol se találtam. Már a sírás kerülgetett mikor megláttam egy sikátorból kijönni. Habozás nélkül odarohantam hozzá. - Végre megvagy! - fogtam meg a lehajtott arcát. Éreztem, hogy nedves a bőre. Gondolom izzadság. Egy könnycsepp futott le az arcomon a meg könnyebüléstől. Kezemmel töröltem le azt az egy sós könycseppet az arcomat és így láttam hogy sötét színű nedv virít a kezemen. Állvonala alá nyúltam és elemeltem fejet, hogy lássam az arcát. A szájából folyt a vér, jobb szeme alatt egy hatalmas lila duzzanat ékeskedett, míg a jobb szeme fölött felsértődött a bőr, ahol gyöngyözve jelentek meg a vércseppek. - Úristen Jimin! Mit csináltál? -  morogtam rá mérgesen ám a mondatom végére hangom átváltott aggódó hangnembe.

Jimin

Épp, hogy kiértem a sikátorból Jungkook-ot pillantottam meg. Mi a francot keres itt kint ilyenkor? Eleinte még nem vette észre sérüléseimet, de nem kellett sok idő, hogy észre vegye. - Verekedtem. - mondtam arcomat elfordítva. Igazából nagyon nem akartam, hogy így lásson.
-Én halálra aggódom magamat miattad, te meg szárazon közlöd velem, hogy verekedtél! - hangjából ítélve próbált rám mérges lenni ám nem nagyon ment neki. A könnyei nagyobb hatalommal bírtak.
- Sajnálom, csak őszintén közlöm veled, hogy verekedtem. - mormogtam el mondatomat, de még mindig nem néztem arcára. De mikor meghallottam, hogy a könnyeitől nem tud beszélni tekintetemet a fölém magasodó alak arcára kaptam. Miattam sír. -Miért sírsz? - nézek rá kérdően, hol ott tudom, hogy miért potyognak könnyei.
-A hülye fejed miatt, te idióta! - csordultak le könnyei. Nehézkesen de kiegyenesedett háttal öleltem magamhoz. Remegő testét szorongattam karjaim között . Rossz volt így látni illetve érezni őt.

Jungkook

Kis ideig még érezhettem melegségét, de nem sokáig.
-Menjünk haza. - nézet szemeimbe, majd összekulcsolva kezünket indultunk haza. Csendben bementünk a házba, nehogy valakit felébresszünk. Körülbelül fél kettőre értünk haza. Lehúztuk a cipőnket és a szobába vettük az irányt.
- Maradj itt. Mindjárt jövök. - szólalt meg Jimin, majd elhagyta a szobát. Gondolom a fürdőbe ment, hogy lefertőtlenítse a sebeit. Addig én lementem a konyhába, hogy hozzak a szeme alá valami hideget. Visszarohantam a szobába és újból helyet foglaltam az ágyon.
-Nagyon fáj? - tettem fel kérdésemet.
- Nem. - vontam meg vállat.
-Azért ezt még tedd a szemed alá, hogy lemenjen a dudor! - nyomtam a kezébe a jeges, fagyasztott húst zacskót.

Jimin

-Jin örülhet. Kiolvasztom neki a húst. - nevettem el magamat. Még egy kicsit jegeltem a felsértett területet, majd vissza levittem a fagyóba.
- Aludjunk. - tértem vissza a szobába. Kook semmit nem reagált mondatomra, csak ült az ágy szélén és maga elé meredt. - Mi a baj? - ültem le mellé.
-Ez az egész az én hibám. - felelt kérdésemre egy nagy sóhajjal.
-Nem a te hibád. Forró fejű voltam, meg hülye, hogy leálltam verekedni! - öleltem magamhoz és az ágyba húztam magammal. - Inkább aludjunk. - takargattam be magunkat.

Jungkook

Átöleltem, mint egy óriási macit és a nyakába bújva próbáltunk aludni.
-Jó éjszakát! - pusziltam állvonalára.
-Jó éjszakát! - csókolt homlokomra. Nem kellett sok, hogy elaludjak mivel elég fáradt voltam.
 Kis idő elteltével hallani lehetett, ahogy Jimin szuszog. Ezek szerint sikerült elaludnia. Nekem nem ment ilyen könnyen a dolog. Túl sok gondolat kavargott az agyamban, amitől nem tudtam aludni. Biztos volt három óra talán már fél négy is volt mire elaludtam.

Jimin

Hat órakor  keltett minket Jin. Szerencsére a takaró az arcomon volt így nem látta a sebeket. De így is úgy is meg fogják látni reggelinél szóval mindegy.
- Jó reggelt Kook.- adtam az ajkaira apró puszit.
-Jó reggelt Jimin! - dünnyögte a párnába fáradtan. - Hogy aludtál? - tette fel első kérdését a mai nap.
- Elég jól. És te? -  kérdeztem de látszott rajta, hogy nem valami jól. Nagyon karikásak a szemei.
-Jól, habár kevese. Nagyon fáradt vagyok . - dünnyögött továbbra is.
- Látszik. - mondtam sóhajtva. - Felhozom neked a reggelid, addig pihenj. - keltem ki az ágyból és öltözni kezdtem.
-Biztos nem baj? - fordult felém.
- Nem baj. - mentem oda hozzá, majd homlokára adtam egy aprócska puszit, utána a konyhába indultam. Amint leértem mindenki kérdően nézett rám.
- Mi van? - kérdezem semmit tudóan.
- Jimin... Mi történ az arcoddal? - kérdezte Jin kissé remegő hanggal. Uhh basszus... El is felejtettem.
- Na mi van? Jungkook ilyen durván megvert vagy esetleg.... - szólalt meg J-Hope. Nem mondta tovább de így is tudtam mire céloz ezért fel is ment bennem a pumpa.
- Nem. Képzeld el nem! Verekedtem. Oké? - mondtam egy kicsit flegmán Hyung-omnak de nem érdekelt. Ő csak kikerekedett szemekkel nézett ahogy a többiek is. Odaléptem az asztalhoz és szedtem egy kis kaját egy tányérra majd szó nélkül felmentem a szobámba.
- Itt a reggelid. - mosolyogtam rá majd amint felült az ölébe raktam az ételt.

Jungkook

-Köszönöm! - vettem el tőle reggelimet. - Te nem eszel? - néztem rá kérdően.
-Lent már ettem. - mosolygott, majd az ágyat megkerülve leült mellé.
-Ilyen gyorsan ettél? Azt nem hiszem el! - néztem rá szúrós tekintettel. Felé nyújtottam egy falatot, de nem fogadta el.
-De mondtam, hogy ettem. - nevette el magát,. majd eltolta a kezemet. - Esküszöm, hogy ettem. - mondta magabiztosan. Tudom, hogy nem evett. Nem vagyok olyan hülye!
Hát ha nem, akkor nem fogadja el. Nem fogom rá erőltetni, de akkor sem hiszem el hogy evett. De ha valami baja lesz azért mert éhes én bíz Isten megverem!  Belekezdtem evésembe ám nem ettem valami sokat. Inkább álmos voltam minthogy éhes.

Jimin

- Miért nem eszel? - nézek rá aggódva, mikor lerakta a félig megevett reggelijét. - Rosszul érzed magad?
-Nem dehogy is, csak nincs étvágyam! - mutatott egy halvány mosolyt felém de nem sokat ért, mert elég rosszallóan nézett rám.
-Srácok!!!! Készülődjetek! Mindjárt indulunk. - ordított fel NamJoon.
- Hah... Gyere Kook. Öltözzünk. - sóhajtottam, majd elkezdtem öltözni de valami kényelmesbe, mert ott úgy is átöltöztetnek. Bementem a fürdőbe és próbáltam eltüntetni a sebet de nem nagyon sikerült. - Majd a sminkesek megoldják. - rántottam vállat majd vissza mentem a szobámba ahol Kook várt felöltözve kifeküdve az ágyon.
- Ne aludj. - mondtam vigyorogva majd felé másztam.
-De fáradt vagyok! - dünnyögte el mondatát. Egy ideig csak kémleltem sötét szemeibe és ezt  követően ráhajoltam puha ajkaira..
- A kocsiban alhatsz. Úgy is hosszú út. Annyira nem de jó az - kuncogtam.
- Gyertek! - szólt újból NamJoon. Feltápászkodtam Kook-ról és húztam magammal őt is..
-A műsorban olyan leszek, mint egy zombi! - nevette el magát.
   

16.rész

- Azt nem hinném. - kuncogtam. - Hah... - sóhajtottam egyet amikor ráfogott férfiasságomra.

-Ne vitatkozz velem! - haraptam rá fülére közben tovább masszíroztam férfiasságát.

- Nem vitatkozom csak a szín tiszta igazságot mondom. - kuncogtam. - Most mireh készülsz? - néztem rá kérdően.


-Majd meglátod! - csúsztattam be kezemet a nadrágjába.

- Okéh. - sóhajtottam amint megéreztem kezét a nadrágomba.

Gyengén harapdálni kezdtem fülcimpáját majd elkezdtem csókolgatni nyakát. Hol megszívta egy kicsit hol megharaptam.

- Hahhh... - sóhajtoztam alatta. Olyan jól csinálja. - Hah... - szisszentem fel. - Ha ilyen erősen harapsz nyoma marad. - kuncogtam.

-Nem baj! - csókoltam harapásom nyomára. - Legalább tudni fogják hogy az enyém vagy! - nyaltam meg nyakat.

- Hahhh... Igenh. - sóhajtoztam. Meg őrjít ez a fiú.

Végig csókolgattam az arcát majd ismét rátapadtam ajkaira közben felé másztam.

Csókját egyből viszonoztam. Amikor felém mászott én gyorsan levettem még róla a pólót majd végigsimítottam mellkasától az alhasáig.

Hideg keze végig siklott egész felső testemen. Remél hogy nem fognak ránk nyitni!...Ráhajoltam ajkaira egy gyors csókért majd tovább haladtam a nyakán teljesen a kulcscsontjáig.

- Hahhh... - sóhajtottam. - Jungkook. Biztosh vagy benne? - néztem rá kérdően.

-Száz százalékig! - mosolyogtam rá.

-Oké. De csak most az egyszer. - mosolyogtam vissza.

-Reméltem, hogy megengeded! - nyaltam meg nyakát majd lágyan megcsókoltam. Kezemet újból pólója alá csúsztattam csak most fel is tűrtem majd le is vettem.

Megint benyúlt a pólóm alá de most le is vettem amiben egy kicsit segítettem. Újból végig simítottam a testén majd a nadrágja szélén állt meg de nem sokáig mert kezdtem lefele húzni

Jimin már a nadrágomat is le akarja venni ami egy kicsit elég nehezen ment neki így segítettem neki és hamar le is került rólam a melegítő nadrág. Én is úgy döntöttem hogy megszabadítom őt a nadrágjától és így is tettem. Mikor levettem nadrágját a füléhez hajoltam. - Már nagyon akarlak! - fogtam rá merev testrészére.

Kicsit belepirultam a mondatába.... De tetszett. Igaz, hogy töbször nem nagyon fogom megengedni neki de ez most egy kivételes alkalom.

Ráharaptam fülcimpájára majd a nyakán is a vékony bőrre. Így haladtam lefele teljesen a mellkasáig. Ott megálltam az egyik mellbimbójánál és azt vettem kezelésbe.

- Ahoz képesth, hogy előszörh csihnálszh ilyet... Elégh jólh csinálodh. - mondtam lihegve. Annyira jól csinálja. Nem is tudtam, hogy ilyen jó érzés.

-Volt kitől tapasztalnom! - húztam ajkaimat perverz mosolyra majd áttértem a másik mellbimbójára, hogy azt is meggyötörjem egy kicsit.

- Legalább figyelsz. - kuncogtam. - Illet is tud a kis maknae. - kuncogtam tovább. Mikor áttért a másik mellbimbóra akkor már a kezem lassan a hajába fúrtam majd rámarkoltam.

Mikor mar mindkettő mellbimbóját rendesen meggyötörtem tovább haladtam alhasáig ahol a boxer állított meg.

Mikor már végzett másik mellbimbómmal is nyelvével lehaladt egészen alhasamig amibe beleremegtem majd a boxeremnel állt meg.
Ujjaimat boxerjának pereme alá csúsztattam majd meg is fogtam. Lassan kezdtem lehúzni a vékony anyagot míg teljesen le nem vettem róla. Elmosolyodtam amint megláttam hatalmas férfiasságát.

Nem tudom, hogy miért de elpirultam amikor Kook lehúzta rólam a boxeremet. 
- N-ne bámulj. - dadogtam.

-Miért? - mosolyogtam tovább. - Szép vagy mint mindig! - pusziltam merev testrészére.

- Hahhh... Kookh. Ne szórakozzh. - sóhajtoztam mert már fáj amit csinál.

-Csak mindent a sorjában csinálok! - mosolyodtam el. - Meg nagyon az elején járunk. Jobb ha minél hamarabb ellazulsz! - parancsoltam rá majd szamba vettem nemességét.

- Próbálok de te nem engeded. Hahhh~ - nyögtem egy nagyot mikor tagomat a szájába vette.

Lassan kezdtem mozgatni fejemet, közben nyelvemet se pihentettem. Néha megszívtam a szamba lüktető férfiasságát aminek köszönhetően kéjes nyögéseket váltottam ki belőle.

- Hahh.. Kookh. - vezettem a kezemet puha tincsei közi majd meg is markoltam. Annyira jól csinálja. Mindjárt a szájába élvezek.

Egyre mélyebben nyeltem merev részét. Néha makkjai is elérték torkom kezdetét.

- Hah Kookh! Fejezd be vagy  vége leszh az estéhnekh. - sóhajtoztam alatta.

-Pedig ellettem volna meg egy ideig! - csókoltam utoljára pénisze hegyére. Három ujjamat szája a tettem, hogy kellően benyálazza és, hogy belekezdjek a felkészítésbe.

Megkönnyebbültem egy kicsit mikor leszállt rólam de hirtelen három ujját nyomta a számba. Értve a célzást elkezdtem szopogatni mint egy nyalókát.

Mikor már kellően benyálazta kihúztam szájából ujjaimat, majd rátapadtam puha ajkaira. Eközben bejárata körül köröztem, majd behelyeztem első ujjamat.
Kihúzta a számból ujjait majd megcsókolt közben első ujját be is helyezte. Fájdalmasat nyögtem csókunkba. Nagyon fura érzés volt és nagyon is fájt.

-Lazulj el kincsem! - váltam el tőle. - Vagy ennyire nem szeretnéd? - csókoltam nyakára. Nem akarok fájdalmat okozni neki. Jó élményt és szép emlékeket akarok hátra hagyni!

- Cshak nagyonh furah. - sóhajtoztam fájdalmasan. Már épp meg szoktam az első ujját is mikor a második ujjat is belém vezette.


Lassan második ujjamat is bevetésre küldtem. Újból rátapadtam mézédes ajkaira, hogy egy kicsit enyhítsek fájdalmán. Nagyon rossz így hallani!

Újabb fájdalmas nyögés hagyta el a számat. Próbálok ellazulni de nem nagyon megy.
Egyre rosszabbul viselem Jimin fájdalmas nyögéseit. Nekem ez így nem fog menni! - Sajnálom Jimin! Nem kínozlak tovább! - csókoltam nyakára majd kihúztam két ujjamat.

- Neh hagydh abban. Kih bíromh. - lihegtem. - Így itt hagynalh? Jobban fájnah mintha folytatnádh. - mormogtam enyhén.

-De annyira rossz hallani, hogy szenvedsz? - nyüszítettem nyakába. - Nem akarom ezt hallani!

- Nem is fogod. - néztem rá határozottan. - Meg többször nem lesz ilyen lehetőséged. - húztam perverz mosolyra ajkaimat.

-Deh biztos, hogy akarod? - sóhajtottam egy nagyot. Tényleg nem akarok rossz emléket hátra hagyni

- Biztos! - mondtam már egy kicsit türelmetlenül.


-Akkor újra neki kezdek! - figyelmeztettem mielőtt újra elkezdtem volna a tágítást.

- Oké. - mondtam majd ujjait újból bejáratomnál éreztem de most egyszerre a három ujját helyezte belém amire felnyögtem de próbáltam nem fájdalmasan.

Hangja hallatán összeszorítottam szememet. Ezért nagyon utálni fogom magamat!! Lassan kezdtem mozgatni ujjaimat, hogy Jimin szokja az érzés.

Lassan csinálta, hogy ne fájjon nekem. Lassan a fájó nyögéseim átcsaptak élvezetessé, amit Kook észre is vett.

-Ezt már jobban szeretem! - hallottam meg élvezkedő hangját. Ráhajoltam nyakára és csókolgatni, szívogatni kezdtem azt.

- Kookh. Neh kínozh. Tégedh akarlak éreznih. - lihegtem alig kapva levegőt

"Akarlak". Erre a szóra úgy beindultam, hogy máskor nem bírtam volna magammal és Jimint egyből ráültettem volna termetes méretemre, de nem így tettem. Kényelmesen lába közé helyezkedtem és bejáratához igazodtam
Feje mellett megtámaszkodva kezdtem el szép lassan elmerülni benne.

Kérésemre elkezdett belém hatolni. Amit tövig merült bennem egy fájdalmasat nyögtem. Vagyis próbáltam nem túl fájdalmasan. 
- Hah... Kookh! Te, hogyh birtadh az első menetet? - néztem rá kérdően közben próbáltam ellazulni.

Mikor már tövig benne voltam megálltam és egy mély sóhajt eresztettem ki. - Túl szűk és forróh vagy Jiminh! - lihegtem nyakára mondatomat. - Kurva nehezen! - válaszoltam kérdésére
Szóval én durva vagyok vele de meg se mukkan. Én meg itt kényeskedek, mint egy kurva. Bűntudatom van. 
Egy kis idő után jeleztem,  hogy mozoghat.

Csípője megmozdításával jelezte, hogy készen áll. Lassan elkezdtem mozgatni csípőmet, közben kezemet levezettem férfiasságára, hogy azon munkálkodjak.

Amikor elkezdett mozogni először feszített de egy idő után már kéjes nyögések hagyták el a számat.

A lehető leggyengédebb voltam Jimin-nel. Hangja élvezettel teliek voltak amitől meg is nyugodtam így egy kicsit felbátorodva gyorsítottam a tempón.

- Gyorsh-abbanh. - nyögtem, majd lábaimat a dereka köré kulcsoltam.

-Kérésedh számomrah parancsh! - haraptam be alsó ajkamat majd még gyorsabban kezdtem el mozogni. Mostanra már én is hallattam hangokat de nem bánom.

- Hahh Kookh... Hnng... Énh mih-mihndjárth... - próbáltam kinyögni azt a pár szót, de e azt se sikerült rendesen.

Teste néha megrezzent alattam ami egyre jobban a fellegekbe taszított. - Aaah Jiminh...teh haaah~ - nyögdécseltem felette. Azt akarom, hogy soha véget ne érjen ez a gyönyörű pillanat.
Nekem nem kellett sok már, hogy elélvezzek mikor hirtelen egy pontot talált el  bennem és a hátam ívbe feszült majd egy nagyot nyögtem.
- O-ott! Meg egyszerh!

Minél több szögben próbáltam behatolni, hogy megtaláljak egy bizonyos pontot ami sikerült is. Kéjes nyögéssel kérlelte, hogy lökjek mégegyszer ugyanabba a pontba. Így is tettem. Nem is egyszer hanem többször.

Meg párszor lökött ugyanarra a helyre és el is  elveztem. Kook meg nem állt meg ugyanazzal a tempóval folytatta.

Háta ívbe feszült és teste szűkebbé vált. - Aaaah Jiminh! - nyögtem fel kéjesen. Tempóm továbbra se fagyott alább. Ugyanabban a tempóban és szögben döngettem Jimint.

- Haah... Kookh siess. Ez már nem nagyon esik jólh. - nyögtem folyamatosan.

-Próbálokh! Már nem sokh kell! - csókoltam nyakára. Tényleg csap pár lökés kellett. - Jimiiiinh!~ - nevét nyögve élveztem el.

Amint belém elvezett mellen fekud hevesen lihegve. En csak neztem azt az izzadt arcát. Ahogy a csapzott haja a szemébe hullott. Ellenállhatatlan. - Ugye tudod, hogy nem lesz több ilyen alkalom. - kuncogtam.

Lassan kihúzodtam belőle és mellé fegüdtem. Hanyat feküdve, csukott szemmel lihegtem mint egy kutya. Arcomról az izzadság csorgott. Amint rendeződött kicsit a légzésünk Jimin újból tudatta velem szörnyű hírét. - Ha rajtam múlik akkor lesz! - húztam perverz mosolyra arcomat. Láttam, hogy egy kicsit megszeppent. Tudtam, hogy egyből a rosszra fog gondolni. - Nyugi édes! Nem tennék benned semmi kárt! - simítottam arcára.

- Hahh... Mar megijedtem. - mosolyodtam el.  - Szerinte menjünk zuhanyozzunk le. - vázoltam fel ötleteket, majd az ágyból kikelve felvettem egy boxert.

-Akkor menjunk fürödni! - keltem ki én is az ágyból. Felvettem boxeromat, majd összeszedtem a cuccokat amik kellenek. Tusfürdő, pizsama és arckrém.
Én is össze szedtem a fontos cuccokat, majd együtt elindultunk a fürdőbe. Levettem a boxert majd beszálltam az zuhany kabinba. Megengedtem addig a vizet míg Kookie is beszállt.

Beérve a fürdőbe ledobtam cuccaimat, majd  Jimin mellé áltam a kabinba. - Aish! Ez forró! - szisszentem fel.

- Bocsi. Lentebb veszem. - állítottam a víz hőmérsékletet. - Így jó? - néztem rá kérdően.

-Sokkal! - egyenesedett ki hátam és arcomat a vízsugarak felé döntöttem. Jól esett ez az enyhén meleg zuhany.

- Érzékeny a bőröd a melegre? - néztem rá kérdően, majd a derekánál átöleltem.

-Csak nem bírom a forró vizet.! - döntöttem oldalra fejemet hogy lássam Jimin arcát, de ahogy átölelte derekamat rögtön szembe kerültem vele.

- Ah... Értem. - motyogtam majd a homlokomat a vállára döntöttem.

-Valami baj van? - kérdeztem tőle kicsit megszeppenve.
- Nem. Nincs semmi. Csak jólesik így lenni. Olyan nyugodt. - néztem fel a szemeibe majd ajkaira hajoltam.

-Huh, megnyugodtam! - simítottam arcára, majd lágy csókba kezdtünk.

Csókunkat a kopogás zavarta meg. - Siessetek aztán gyertek le enni.- szolt be Jin.

15.rész

- Mi a... - ugrottam hirtelen Kook nyakába mikor becsapódott az ajtó. - Mi-mi volt ez? - kérdeztem remegő hangon.

-Biztos csak a huzat. Nézd csak, nyitva van az ablak! - mutattam a nyitva lévő ablakra.

- Jah... Tényleg. - léptem el Jungkook-tól és elkezdtem vakargatni hátul a tarkómat közben kínosan nevettem. - Akkor menjünk tovább. - mondtam de még mindig Kook mögött voltam.

-Én is így gondoltam! - mosolyodtam el majd tovább haladtunk.

Elindultunk de nem sokáig haladtunk mert én megbotlottam valamiben és orra is estem. Amikor vissza néztem egy lábat láttam ott. Nagyon meg ijedtem. - K-K-Kook. - mutattam a lábra remegő kézzel. - O-ott egy hulla. - mondtam remegő hangon.

Meghallottam Jimin remegő hangját. Megfordultam és megnéztem mi baja van mar megint. Fárasztó ez a kölyök. Megláttam egy lábat amire mutatott Jimin. Egy kicsit én is megtorpantam de mikor jobban szemügyre vettem a tárgyat rájöttem, hogy mi az. - Hey Jimin, meg kellene néznünk, hogy él e még. - hajoltam füléhez.

- M-Mi? Én aztán hozzá nem nyúlok. - mondtam még mindig remegő hangon. - Nézd meg te ha annyira kíváncsi vagy.

-Meg is nézem! - mosolyodtam el, majd odamentem a 'hullához'. - Nézd csak Jimin! - szóltam neki majd rádobtam a műbabát.

- Nee! - ordítottam el magam majd a rám dobott 'hullát' eldobtam és szó szerint Kook ölébe ugrottam. Úgy tartott mint egy hercegnőt de az arcomat a mellkasába fúrtam.

Karomba fogva Jimin-t röhögtem el magamat. Annyira jó őt szívatni! - Vicces vagy! - mosolyogtam rá.

- Nem vicces. - mormogtam. - Nem ér a kisebbiket szívatni. - durciztam be. - Meg a félősebbet. - motyogtam.

-Tudtommal én vagyok itt a kisebb! - mosolyogtam tovább, majd közelebb hajoltam arcához.

- De én alacsonyabb vagyok... pár centivel. - néztem arcára ami egyre közelebb jött. Úgy érzem magam mint egy horror filmben.

-Csak nyugodj meg! Nincs mitől félned! - hajoltam egyre közelebb hozza majd rátapadtam ajkaira.

- Én itt mindjárt meghalok annyira félek, te meg itt csókolgatsz. - mondtam csókja után majd kimásztam öléből.

-Ja bocs. Akkor legközelebb nem vigasztallak meg! - kezdtem el durcazni.

- Nem én nem úgy gondoltam. - mondtam majd megöleltem.

-Akkor csak nem kívánsz. - vontam vállat. Komolyan mondom olyan jó szívatni.

- Dehogy nem... Kook~ - öleltem át nyakát. Most azt sem érdekel, hogy szellem lakta ez a szoba most Kook jobban érdekel.

-Bizonyítsd be! - álltam továbbra is háttal Jimin-nek. Jó kis játék lesz ez érzem.

- Rendben. - mondtam majd elkezdtem a nyakát csókolgatni. Lassan de biztosan lefektettem a földre és folytattam a kényeztetését. Lassan húztam felfele a póló alját és úgy csókolgattam. Mikor levettem a pólóját és hajoltam volna ajkaira kopogást hallottunk majd megszólalt egy hang.

-Haah~ - eresztettem ki egy kisebb sóhajt ajkaim közül. Ez komolyan gondolja. Legközelebb is így fogom rávenni erre. Már a pólómat is levette mikor meghallottunk egy hangot. Na most már én is berezeltem.

- Ezt nem itt kéne~ - hallottunk meg egy ismeretlen de annál inkább szellemi hangot. - K-Kook... Én félek. - mondtam újból remegő hangon.

-Nyugi! - remegett meg nekem is hangom majd nagyot nyeltem.

- Na mi van? Azért már te is félsz. - mondtam egy kicsit gúnyosan de amikor meghallottam, hogy valami puffan a földön egyből Kook mögé bújtam.

-Én dehogy! - nyeltem egy nagyot majd felültem. Hirtelen egy nagy puffanást hallottunk. - Jimin, nem gondolod, hogy mennünk kellene? - suttogtam hátra.

- D-De... - motyogtam majd felsegítettem Kook-ot és indultunk a lift felé de mögötte mentem végig és hátra hátra nézegettem.

-Gyere mar te buzi lift! - nyomkodtam a lift gombját de semmiféle képen nem akart jönni.

- Jön már az a lift? - kérdeztem Kook-tól mikor már közelebbről hallottam a kopogásokat.

-Mind járt itt van! - néztem az emelet számokat a lift ajtaja fölött. - Itt van! - fogtam meg Jimin csuklóját majd berántottam a liftbe.

- Végre. - rogytam össze. Életembe nem féltem még így. - Soha többé nem megyek fel oda többé.

-Ennyire féltél? - mosolyodtam el, majd le guggoltam melle.

- Igen. - mormogtam majd megfogtam a kezét és a mellkasomra tettem.

-Hogy ver a pici szíved?! - lepődtem meg. - Te tényleg nagyon félsz. - mosolyogtam rá.

- Nem pici a szívem hanem óriási. - mondtam - Mert elférsz benn, és igen nagyon félek a horrortól vagy ahoz hasomlótól. - mormogtam.

-Még szerencse. - pusziltam homlokára. Jól esett ez az egy mondata. - Na leértünk, most már állj fel. - álltam fel én is majd nyújtottam kezemet.

Segítségét elfogadva felálltam és indultunk vissza a próba terembe. Nem mentünk annyira gyorsan volt még időnk.

Még nem értünk vissza a terembe végig fogtam a kezét.

Megnyugtatott, hogy egész végig fogta a kezem de amikor beléptünk a terembe már elengedte. 

- Hol voltatok ilyen sokáig? - szaladt oda hozzánk Nam. 

- Csak megnéztük, hogy mi van a legfelső emeleten. - mondtam. 

- Na és van valami? - kíváncsiskodott. 

- Csak pár szellem de lehet, hogy nem is voltak valóságosak. - vakartam a tarkómat.

Ahogy beléptünk a terembe RapMon le is támadt minket... - Lehet hogy a szellemek nem voltak valóságosak de a gatyád valóságosan is tele volt! - nevettem el magamat

- Héy Kook... - morrantam rá. - Nem tehetek róla, hogy félénk vagyok. - motyogtam majd hirtelen nagy nevetés csapta meg a fülemet a sarokból. - Héy! Ne röhögjetek... Nem tudjátok milyen félelmetes volt. - durciztam. 

- Dehogy nem. - mondta röhögve Hoseok. Én csak kérdően meredtem rájuk.

Meghallottam hogy V és J-Hope rajtunk röhögnek. Oda akartam szólni hozzájuk de Jimin gyorsabb volt. Vajon hogy értik, hogy tudják?

- Azok mi voltunk. - röhögtek tovább. - Ji-Jimin te haláli voltál. - mondta Hoseok.  

- Hoseok...V... Jobb ha most futottok. - emeltem fel az egyik kezemet ökölbe szorítva. Egy percet sem tétováztak egyből futni kezdtek én meg utánuk.

Vicces volt nézni ahogy egymást kergették. Jimin komolyan gondolja amit kigondolt. - Nyugi Jimin csak egy vicc volt! - kiabáltam neki.

- Nem nyugszom le. Annyira féltem azt hittem meghalok. - álltam meg egy percre még beszéltem Kook-nak majd folytattam a kergetőzést.

-Jaj de sok gond van veled! - motyagtam orrom alatt miközben megráztam a fejemet.

- Én már csak ilyen vagyok. - mondtam de most nem álltam meg.

-Én meg pont ezert szeretlek téged! - mondtam alig hallhatóan hogy a többiek ne nagyon halljak meg.

- Mondtál valamit? - álltam meg hirtelen. Lehet, hogy csak képzelődtem?

-Semmit! Majd elmondom ha akarom! - kacsintottam rá.

- De gonosz vagy. - mormogtam. 
- Gyerekek még öt perc van a pihenőből és utána folytatjuk az edzést. - mondta Nam. De jó, akkor inkább leülök és nem kergetem tovább őket de egyszer úgy is meg kapják a magukét.

-Oké - válaszoltam Nam-nak. Leültem a táskám melle és a telefonomat kezdtem el pötyögni.

Elvettem az üvegemet és ittam belőle majd Kook felé tartottam. - Kérsz? - tettem felkérdésemet.

-Nem, most ittam. Azért köszi! - böngésztem tovább telefonomon.

- Értem. - húztam el az üvegemet majd letettem magam mellé.

-Na Gyertek kezdünk! - állt fel a helyéről RapMon. A többiek is követték Nam példája így én is, és újból kezdetét vette az edzés.

Kábé ugyan olyan volt min az első fele az edzésnek. Nagyon fárasztó volt. Alig vártam, hogy vége legyen.

Most sokkal fárasztóbbnak éreztem az edzést mint a szünet előtt. Miért fáradok ki ilyen könnyen? Vissza kell állnom a rendes edzésekre azért egy hónap kórházban lét után nehéz újra edzeni. A végletekig hajtottam magamat ami meg is volt az eredménye.

Végre végeztünk. Nem is telt el egy perc de hallok mögülem egy nagy puffanást. Gyorsan megfordultam és amikor azt láttam, hogy Kook a földön fekszik egyből oda rohantam és az ölembe vettem. Nagyon meg voltam ijedve. Remélem nem esett semmi komoly baja.

Mar a végére értünk az edzésnek mikor hirtelen minden elsötétült. Teljesen elgyengültem és ereztem ahogyan szépen lassan a földre hullok mint egy falevél.

- Úristen! Mi történt? - szaladt ide Nam. 

- Nem tudom. Hirtelen csak össze esett. - mondtam aggódva. 

- Vigyük el a kórházba. - vetette fel az ötletét Jin. 

- Nem. - vágtam rá egyből. - Nem akarom, hogy újra kórházba legyen. - majd az ölembe vettem Kook-ot és úgy vittem el a furgonig. Beültettem majd én is mellé ültem. Adja az isten, hogy nem esett semmi baja. A többiek is beszálltak majd indultunk is haza. Amint haza értünk én bevittem a saját szobámba és oda fektettem le. Kimentem egy rongyért azt bevizeztem majd vissza mentem Kook-hoz. Ráraktam a fejére majd az ágy mellé ültem, megfogtam a kezét és vártam, hogy felébredjen. Várakozásom közben elaludtam.

Az összeesésem után hallottam ahogy a többiek aggódnak értem. Nem, nem akarok megint aggodalmat okozni a többieknek! Éreztem, hogy Jimin cipel engem sőt láttam, mert egy pillanatra kinyitottam a szememet és megpillantottam aggódó arcát. Na pont ezt akartam elkerülni. Rossz látni, hogy Jimin szomorú!...Egy kis idő múlva kinyitottam a szememet és láttam, hogy Jimin mellettem ül félig fekszik és a kezemet fogja miközben alszik. Ilyen sokáig nem voltam magamnál?
-Jimin, ébresztő! - böktem meg párszor a vállat.

Éreztem, hogy valaki bökdösi a vállamat amire hirtelen felkaptam a fejemet. Kook volt az. - Kook jól vagy? - néztem rá aggódva.

-Persze jól vagyok! - mosolyogtam rá. - Nem akartam aggodalmat okozni! - hajtottam le fejemet.

- Nem okoztál... Vagy is de. De ne foglalkozz vele. - mondtam aggódó hangon amit szerintem nem kellett volna.

-Tudtam... - hajtottam le jobban a fejemet. Hülyeségem miatt megint aggodalmat okoztam.

- De... Nem okoztál. - mondtam. - Senkinek nem okoztál semmi aggodalmat. - magyaráztam neki.

-De! Mindenkinek aggodalmat okoztam! - magyarázkodtam.

- És kit érdekel, hogy aggodalmat okoztál? Legalább fontos vagy a számunkra. - mondtam már majdnem könnyes szemekkel.

Hallatszott a hangján, hogy mindjárt sír. - Na látod ez az amit nem akartam elérni! - simítottam meg arcát majd magamhoz öleltem.

- De mi csak azért aggódunk mert szeretünk. - öleltem én is szorosan magamhoz.

-Szeretlek! - öleltem szorosabban. - Mi lenne velem Nélküled?

- Én is szeretlek. - mondtam. - Nem tudom. - kuncogtam. - Talán már az őrület kergetett volna el. - kuncogtam.

-Szerintem belehaltam volna! - mosolyodtam el halványan.

- Szerintem is. - kuncogtam közben szorosan magamhoz öleltem.

Kicsit eltoltam magamtól Jimin-t, hogy a szemébe tudjak nézni majd hogy rá tudjak tapadni parnáira.

Csókját egyből viszonoztam. Szerintem olyan öt percig el se engedtük egymást. Amikor elváltunk hirtelen megszólaltam. - Nem vagy éhes? - néztem rá kérdően.

Nem akartam elengedni a puha ajkait. - De teljesen ki vagyok éhezve a csókodra és rád! - mosolyodtam el.

- De cuki. - kuncogtam. - De én nem így gondoltam. - mosolyogtam. - Enned kéne valamit. Dél óta nem ettél semmit. - motyogtam.

-Nem vagyok éhes. - vontam vállat. Ha nem vagyok éhes akkor úgyse fogok enni.

- De azért lemegyek egy kis kajáért. - mosolyogtam majd kikeltem az ágyból.

-Rendben! - viszonoztam mosolyát.

Rá mosolyogtam majd lementem a konyhába egy kis kajáért. Rápakoltam mindent egy tálcára majd indultam fel de útközben találkoztam Jin-nel. 

- Minden rendben Kook-al? - kérdezte egy kicsit aggódva. 

- Igen. Már fel is ébredt. - mosolyogtam. 

- Na annak örülök. - mosolyodott el Ő is. Mosolyát viszonoztam majd vissza indultam a szobámba ahol Kook várt.

-Gyors voltál! - szólaltam meg amint belépett az ajtón.

- Siettem. - mosolyogtam majd leraktam elé a tálcát. - Csak pár falatot egyel. - néztem rá könyörögve.

-Na jó csak a te kedvedért! - fogtam meg a pálcikákat és nekikezdtem az evéshez. Ahoz képest, hogy nem volt étvágyam elég sokat ettem.

- Na látod ahoz képest elég sokat ettél. - nevettem. - Örülök, hogy ettél. - mosolyodtam el.

-Tudod evés közben jön meg az étvágy! - kacsintottam rá.

- Igen tudom. - mosolyogtam majd befeküdtem mellé.

Egy kicsit arrébb mentem hogy Jimin kényelmes elférjen mellettem. - Nem akarsz valamit csinálni? - karoltam át dereket és magamhoz húztam.

- De. De én nem tudok semmit. - mosolyodtam el.

-Hmmm... - mosolyogtam perverzen. - Akkor nemsokára megtudod! - haraptam alsó ajkára.

- Te tudod. - kuncogtam, már amennyire tudtam.

Először megnyaltam alsó ajkát majd rátapadtam a puha és édes ajkaira. Sose tudok betelni csókjaival.

Végig nyalt ajkaimon majd megcsókolt, én viszont egyből el is mélyítettem. Addig csókoltuk egymást még a levegő engedte.

Nyelvünk heves harcot folytatott és percekig nem engedtük el egymás ajkait. Közben benyúltam Jimin pólója alá és a hasat kezdtem el simogatni

Csókunkba sóhajtottam mikor a kezét megéreztem a mellkasomon majd elváltunk levegő hiány miatt.

-Annyira jóh a testedh! - mosolyogtam rá perverzen!

- Ohhh... - lepődtem meg. - Köszönöm. De a tiéd se kutyább. - mosolyogtam.

-De a tied mégis jobb! - fogtam rá a nadrágom keresztül...

14.rész

Arra keltem az éjszaka, hogy valaki hív. Ki hív ilyenkor?... Megnéztem a kijelzőjét és RapMon hívott. Uhhh basszus elfelejtettem neki szólni. Félve felvettem és beleszóltam:
-Szi-szia! - beszéltem bele félénken. Igen eléggé félek RapMon-tól ha mérges. 
- Hol a francba vagytok? - akadt ki Nam. 
- Hát egy hotelben... - adtam meg a válaszomat, közben Kookie is kezdett ébredezni.
- És mi a halált kerestek ti ott? - mérgelődött tovább. 
- Azt nem mondhatom el hyun. - mondtam neki.
- Akkor basszátok meg egymást. - jelentette ki.
- Már megtettük. - jelentettem ki nagy mosollyal, de amikor egy ideig csak csend volt egyből le is fagyott.
- Hogy mit csináltatok?
- S-Semmit... Semmit. - és rácsaptam a telefont. Na ezért kapni fogok. 

Este arra keltem, hogy Jimin beszél valakivel telefonon. Hát ha hyung-ot mondott akkor valaki a csapatból lehetett de nem V mert Jimin idősebb. - de nagy lekövetkeztetés. Grat Kook, okos vagy - gondoltam magamban. 
- Ki hívott? - néztem rá komásan. 

- Csak Nam. - sóhajtottam. - De kapni fogunk ha haza mentünk. Rácsaptam a telefont egyrészt. - néztem rá . - Másrészt nem szóltunk, hogy hol vagyunk és aggódtak miattunk. 

-Te hülye vagy! - nyöszörögtem párnámba. - Miért nem szóltál nekik? Olyan felelőtlen vagy! - nyöszörögtem tovább.

- Jó elfelejtettem. Majd megmondom Nam-nak, hogy csak engem csesszen le. - mormogtam az orrom alatt majd visszafeküdtem Jungkook mellé. - Aludjunk tovább. - mondtam már lehunyt szemekkel.

-Na ne legyél már ilyen duli-fulis kislány! - fordultam vele szembe majd megsimítottam arcát. 

- Tudod, hogy szeretlek és tuti hogy így is úgyis engem is le fognak baszni.

- Lehet... - mondtam már félálomba. Amit utána mondott - már ha mondott valami - nem hallottam már.

-Jó éjszakát! - mosolyogtam rá majd egy puszit leheltem ajkaira.

Reggel arra ébredtem, hogy Jungkook szinte rajtam feküdt. Nem azért de van súllya. - Jungkook. - kezdtem el lögdösni, hogy ébredjen de meg se moccant. - Jungkook... Jungkook... Az Isten basszon meg Jungkook kelj már fel! - löktem le magamról de nagy erővel és véletlenül a földön kötött ki. 

Éreztem, hogy Jimin lökdös de nem nagyon érdekelt, aludtam tovább. Egyre nagyobbakat lökött és hangosabban beszélt míg végül lelökött az ágyról. - Aish Jimin, ez fájt! Kellemes ébresztés mondhatom! - morogtam rá.

- Bocsi! Nem így terveztem... - Vakartam a tarkómat. - De rám másztál és nem is reagáltál semmit. - néztem rá egy kicsit morcosan.

- Jó, de nem az a megoldás hogy lelökjük az embert. - morogtam tovább majd felálltam a földről és az agy szélére ültem, háttal Jiminnek.

- Jó bocsánat mondtam, hogy nem volt szándékos. - öleltem át hátulról a derekát. - Meg azt is mondtam, hogy nem így terveztem. 

-Semmi baj, de legközelebb ne így ébressz fel. - fogtam meg kezét, majd a fejemet hátra hajtottam a vállára és a szemeibe néztem.

- Rendben. - majd nyomtam egy puszit az ajkaira. - Szerintem készülődjünk, mert minél később megyünk haza annál nagyobb lecseszést kapunk. - mondtam, majd kimásztam mögüle és elkezudtem felöltözni.

- Haaaaj de nincs kedvem hazamenni, de muszáj... - álltam fel az ágyról majd elkezdtem felöltözni ami gyorsan ment.

- Hát igen muszáj... - sóhajtottam egyet. - Akkor indulhatunk? - álltam meg az ajtó előtt, majd rá néztem Kook-ra.

-Igen, mehetünk! - által meg Jimin mellet.

- Okés. - nyitottam ki az ajtót majd lementünk a földszintre. Leadtam a kulcsot majd indultunk is haza.

Hamar távoztunk a hotelből és hamar értünk vissza a dormba. Amint beléptünk az ajtó láttuk hogy trappolt felénk RapMon.

- Készülj fel. - súgom oda Kook-nak. 

- Ti mégis mit képzeltek, hogy eltüntök egy éjszakára. - kérdezte Nam dühösen.

- Sajnáljuk. - mondtam lehajtott fejjel. Most úgy érzem magam mint egy öt éves aki eltőrte a játékát és most jól leszólják érte.
Nam csak sóhajtott egyet. - Legközelebb szóljatok, jó? Nagyon aggódtunk értetek. - nézett ránk egy kicsit megkönnyebbülten.
- Rendben. - bólintottam egyet.

-Sajnáljuk! - szólaltam meg Jimin-nel egyszerre. Na ezért nem akartam hazajönni. Tudtam hogy ez lesz, de jobb hamar túl leni rajta... Nam a mondandóját azzal zárta, hogy délután megyünk tánc edzésre majd elsétált.

Remek még edzés is lesz, mondjuuuk.... én nem vagyok annyira fáradt mert Kook-al sokat pihent. 
- Apropó Kook. Minden rendben lesz? - tettem fel aggódva a kérdést.

-Persze! Nem lesz semmi baj! - mosolyogtam rá.

- Akkor jó. - mosolyodtam el. - Menjünk és pakoljunk össze. Gondolom ebéd után már megyünk is. - mosolyogtam rá majd elindultam a szobánk felé.

-Jó ötlet. - helyeseltem ötletet. Felmentem a szobámba és előkerestem a sporttáskámat majd elpakoltam az edzős ruhámat.

Raktam el ruhát amibe kényelmesen tudok majd táncolni meg két liter vizet. Tudom, hogy fog kelleni annyi innivaló. Nem sokkal később már szól is Jin, hogy kész az ebéd lementünk és leültünk mindannyian az asztalhoz. 

Kis idő után Jin hangja lett hallható. Kész az ebéd, már úgy is kezdtem éhes lenni. Lementem az ebédlőbe és hamar el is foglaltam helyemet. Hamar elfogyasztottuk az ebédet..
Hamar elfogyasztottuk étkünket majd NamJoon szólt, hogy öt perc múlva találkozunk a furgonnál.

Nam pontosította az időt, hogy mikor is indulunk. Mind a hatan rávágtok, hogy 'oke' majd távoztunk is.

Én nem tököltem sokat, felmentem a szobámba felvettem a sporttáskámat és lementem a furgonhoz. Én voltam az első aki ott volt.

Hamar felmentem a szobámba a vállamra kaptam a táskát és lementem a nappalaiba. Gondoltam egy kicsit várok hátha jön valaki de senki nem jött így lementem a kocsihoz. Jimin már a kocsinál vár. 

- Gyors vagy!

- Hát ige. Nem tökölök annyit mint a hyung-ok ja meg persze V. - röhögtem el magam.

-Ott a pont! Én se verem a pöcsömet mint egyesek! - nevettem el magam majd közelebb léptem Jiminhez.

- Hogy beszél? - néztem rá szúrósan.

-Érthetően és tisztán! - mosolyogtam rá majd meg közelebb léptem hozza.
- Akkor sem beszélünk csúnyán. - mormogtam.

-Inkább hallgass! - leheltem egy puszit ajkaira.
- A hyung-od vagyok jobb lesz ha vigyázol mert még a végén kapni fogsz. - húztam perverz mosolyra a szám.

-Nem félek tőled! - nyújtottam ki ra nyelvemet. - Per pillanat most ugyse tehetsz velem semmit ugyhogy barmit csinalhatok!

- És azt honnan veszed, hogy nem fogok veled csinálni semmit? - kaptam el csuklóját majd megfordítottam és a furgonhoz nyomtam.
-Kitudja mikor jönnek a többiek. Még a végén meglátnak! - húztam széles mosolyra ajkaimat.

- Engem aztán nem érdekel ha meglátnak a többiek. - vontam meg a vállamat majd ráhajóltam Kook ajkaira és finoman elkezdtem ízlelgetni.

-Te tudod! - mosolyodtam el majd elfogadtam Jimin csókját. Puha és édes ajkaival soha nem fogok tudni betelni!
Egy idő után hallottam, hogy jönnek a többiek beszélgetve ezért gyorsan elváltam Kook-tól és mellé álltam mintha semmi se történt volna.

A francba! Miért kell ilyen hamar jönniük? Még élvezni akarom puha ajkait.

Láttam rajta, hogy egy kicsit bedurcizik. Milyen kis édes. Lassan megérkeztek a többiek is. - Milyen fura, hogy egyszerre jönnek le! - súgtam oda Jungkook-nak.

-Hát elég meglepő! - hunyorítottam Jimin-re. Renelem nem lattak meg!

- Mindegy. - vontam meg a vállam. - Üljünk be hátra, úgy is azt fogják mondani, hogy a kicsik hátra. - forgattam meg a szemem. 

-Nem vagyok kicsi! - kezdtem el durcizni de képtelen voltam beülni hátra... be is szálltunk és el is indultunk.
- Hehe... És én mit mondjak?! Persze V maradhat elől. - tettem keresztbe a mellkasom előtt a kezemet. Végre elindultunk. Nem kellett sok idő oda is értünk a BigHit épületéhez.

Felkaptam vállamra a táskát és bementünk az épületbe egyenesen a táncteremhez.

Bementünk a terembe és lepakoltunk. Átöltöztünk és kezdhettük is a táncok gyakorlását. Kezdtük először a Run-al majd az I NEED U-val és a többivel.

Huh. Most sokkal fárasztobb az edzés mint eddig! De nem adom fel! Erősödnöm kell!
Egy jó óra után Nam azt mondta, hogy kapunk egy fél óra pihenőt. Én egyből padlót fogtam amikor azt mondta, hogy "Pihenő".

- Huh végre pihenő... - leültem a cuccok melle és véletlenül pont Jimin táskája mellett foglaltam helyett. Táskájából kivettem az innivalót és belekortyoltam de nem tudtam sokat inni mert Jimin elindult felém én meg a pólóm alá dugtam a flakont.
Vettem annyi életerőt, hogy fel tudjak állni és a táskámhoz tudjak menni. Amikor a táskámhoz értem kerestem benne az üvegemet de nem találtam. Ránéztem Jungkook-ra, hogy nála van-e.

- Nálad van az üvegem? - néztem rá szúrósan. Persze, hogy nála volt, láttam a pólója alatt. 
-Nem, nincs nálam! - válaszoltam kérdésére, majd oldalra néztem.
- Ahhhhha... Biztos, hogy nincs nálad. - hunyorítottam. - Akkor mi az ott a hasadnál. A pólód alatt. - vontam fel szemöldökömet.

-Ja az...csak terhes vagyok. - vigyorodtam el.
- Hogy mi vagy? - akadt fel a szemem. - Te nem vagy komplett. - fogtam meg a fejem.

-Nézd csak! - húztam ki a pólóm alól az üveget és úgy fogtam meg mint egy kisbabát. - Az isten megáldott egy flakon gyermekkel! - kezdtem el simogatni az üveg tetejét.
Mi a... ??? - Mi van Jungkook megártott a sex? - nézek rá furcsán. - Neked minden rendben odafent? - néztem rá aggódva. 

-Sok sex? Össz-vissz két alkalom. Az nem sok! - mosolyogtam reakcióján. - Tudod, tőled van ám a gyerek!
- Te tényleg nem vagy normális. - ültem le mellé és kikaptam a kezéből az üveget.


-Neee! A gyerekünk! - nyúltam az üveg után viszont már elvenni nem tudtam. - Vigyázz a gyerekre! Te vagy az apja!
- Hagyjál már ezzel a hülyeséggel. - csavartam le a kupakot majd ittam egy kicsit és utána leraktam magam mellé.

Ez az - Jimin, rosszul tetted, hogy leraktad azt az üveget! - gondoltam magamba...megfogtam az üveget, lecsavaroztam a kupakot majd elkezdtem inni.

- Héj... Héj! Mit csinálsz? A faszomat cupákold ne az üvegemet. - mormogtam rá majd kivettem a kezéből az üveget sikeresen le is öntöttem, de igazából nem érdekelt. 

-Aish! Most nézd meg. Vizes lettem! Lehányt a gyerekem... - szomorodtam el. Igaz már alig bírom, hogy ne röhögjek egy kurva nagyot de muszáj visszafognom magamat.

- Ilyenkor mi van veled? - nézek rá. - Full sötétség van itt. - böktem a homlokára.

-Nem, ott nem a sötétség van hanem a menny! - kezdtem el kuncogni. - Hey Jimin! Amúgy te nem vagy kíváncsi, hogy mi van a Big Hit épület legfelső szintjen? - néztem rá kérdően.

- Hát ott fent tuti, hogy nem a menny van. - röhögtem el magam. - De... Én is kíváncsi vagyok, hogy mi lehet ott fent. 

-Mi lenne ha felmennénk és megnéznénk? - suttogtam Jimin fülébe.

- Hmmm... Oké. - álltam fel majd meg indultam kifelé.

Ez az! Nem kell egyedül mennem!... Kimentünk a teremből es a lift felé vettük a célt.

Beszálltunk a liftbe és felmentünk vele a legfelső szintre. Olyan sötét volt a folyosón, ki is rázott a hideg.  Még hideg is volt.

-Huuu de izgi! - kiabáltam el magam amint a legfelső szintre értünk. Én elindultam a folyosón Jimin pedig szorosan mögöttem jött.

- Lehet nem fogom annyira élvezni mint gondoltam. - motyogtam halkan az orrom alatt. Alig lehetett hallani.
Egyre bentebb mentünk a folyosón míg Jungkook úgy döntött, hogy bemegy egy szobába.

-Nézzünk be ide! - nyitottam ki a szoba ajtót amin be is mentünk. Itt meg sötétebb volt mint a folyosón. Beljebb merészkedtünk a szobában majd hirtelen ajtócsapódásra lettünk figyelmes...

13.rész

-Igen! Mert nem akarsz bejönni? Ha nem akarsz nem muszáj! - mondtam egy kicsit elhalkülva mondatom végén. Nem akarok ráerőltetni semmit. Ha nem akar bejönni akkor nem jön be.

-De beakarok menni! Csak egy kicsit fura ez nekem. - mondtam egy kicsit zavarba esve. Tényleg nagyon fura ez nekem. Soha nem jártam még ilyen Hotel-ban. Pláne, hogy ez egy elég drága hotel.

-Jaaa... értem. Akkor menjünk be? - a biztonság kedvéért még megkérdeztem.

-Igen! Menjünk is. - mosolyogtam rá.

Megfogtam Kook kezét és elindultuk befele. Egy kicsit furán néztek rám de engem nem érdekelt. Kikértem a portán a kulcsot és felmentünk a szobánkba.
Egy kicsit idegesített, hogy mindenki minket bábul, de mivel Jimin se vette tudomásul így én is azt tettem. Jimin elkérte a kulcsot és már haladtunk a szobánk felé. Meg is érkeztünk.
Amint felértünk a második emeletre rögtön az első ajtó volt a miénk. Ki is nyitottam az ajtót és be is mentünk.
Én az ágyon foglaltam el helyemet és gyönyörködtem a szobában. Jimin hirtelen eltűnt. Biztos wc-re ment. - Hát én most úgy döntöttem, hogy lefürdök. - gondoltam magamban.
-Jimiin! - mondtam közben leült mellém. - Én elmegyek lezuhanyzom. - néztem rá.

-Nee! Majd később. - néztem rá boci szemekkel.

-Miért ne? - kérdeztem kíváncsian. Tényleg nem tudtam, hogy miért de utána leesett. Egyből elvörösödtem.

Nagyon aranyos volt amikor elvörösödött. Szerintem leesett neki, hogy miért mondtam, hogy ne menjen fürödni.
Nem tétováztam megragadtam a csuklóját és magam alá húztam majd egyből ajkaira tapadtam. Rögtön viszonozta csókomat. Hosszú percekig nem engedtük el egymás édes ajkait majd csak akkor mikor már szükséges volt a levegő vétele. 

Jimin forró és édes csókja beindított. Annyira hiányzott már ez az érzés, hogy most én húztam őt ajkaimra. Megfogtam Jimin derekát majd az oldalát kezdtem el simogatni addig míg be nem csúsztattam a kezemet a pólója alá. Teste tűz forró volt.

Jungkook kezei az oldalamon telepedtek meg egy ideig aztán elkezdett simogatni. Addig simogatta az oldalamat míg hideg keze a pólóm alá nem került. Hideg ujjai végigsiklottak az oldalamon majd a hasamon egészen a mellkasomig. 

Ahol csak értem simogattam testét. Kidolgozott hasát többször is megsimítottam. Nem tudtam betelni ennyivel. A kezem egy kicsit lejjebb is tévedt a hasánál. Megsimítottam ágyéki területét

Amikor oda lent megsimított a csókunkba morogtam. Nagyon jó érzés volt és milyen rég is érezhettem ezt. Félek nem fogok magammal bírni. Újabb hosszú csók ért el a végére a levegő hiány miatt. Mindketten lihegtük az élvezettől. Kook olyan ártatlanul nézett ki alattam, hogy mindjárt felzabálom. Kis kölyök kutya pofija ki volt pirosodva, mellkasa nagy szinteket váltva emelkedett le s fel. Úgy döntöttem, hogy most én is kényeztetem. Benyúltam pólója alá viszont én le is vettem róla azt. Végignéztem izmos testét főleg a kigyúrt bicepszét illetve tricepszét. 

Csókunk után kapkodva vettem a levegőt és végig Jimin-t néztem. Mélyen a szemébe néztem mindaddig míg a pólóm alá nyúlt. Enyhén hideg keze végigsiklott a testemen, majd levette rólam a pólót. Ezek után a karomat kezdte el vizsgálgatni, majd a hasamon lévő heget nézte.

-Szörnyű volt az a nap! - simítottam meg a hasán lévő heget. 

-Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam neked! -szörnyű volt így látni Jimin-t. Szomorú arca engem is szomorúvá tett.

 Az a fontos, hogy túléled és, hogy most itt vagy velem! - majd szenvedélyesen megcsókoltam. 
-Úgy fogok vigyázni rád mintha porcelánból lennél! - ígértem meg neki. Rátértem Kook nyakára és azt kezdtem el puszilgatni. Mikor már a nyaka csókolgatásával eljutottam a kulcscsontjáig végignyaltam Kook nyakának a hosszát. 

Édes szavai után nem tudtam megszólalni mert rögtön rátapadt ajkaimra. Nyúlfarknyi csókunk után áttért a nyakamra. Minden egyes puszija után sóhajtottam egy kisebbet. Végigcsókolta a nyakamat majd meg is nyalta. Ezt követően kirázott a hideg, de nem azért mert rosszul esett, hanem azért mert nagyon is jó volt. 

Kényeztetését a kulcscsontjánál folytattam. Kulcscsontját itt-ott gyengén megharaptam minek köszönhetően mélyebb sóhaj hallatszott Kook felől. Lejjebb haladtam a csokjaimmal és elértem az egyik mellbimbojahoz amit azonnal fogaim közé vettem. Ismet egy melyebbet sóhajtott Kook. Egyre jobban kezdem szerszni ezt a hangot, többet akarok!...További puszikat adtam Jungkook hasára teljesen a nadragjaig. Elkezdtem lefele huzni a nadrágját mikor megállított.

-V-várjh az nem fer, hogy csakh én vetkőzökh! - fogtam meg Jimin pólójanak a végét es elkezdtem lehúzni róla, majd le is vettem azt.
-Na így már jobb! - mosolyogtam rá.

-Akkor most már folytathatom? - ő csak bólogatott. Folytattam azt amit elkezdtem es lehúztam rola a nadrágját. Nagy nehezen de sikerült leszenvedni róla. A nadrág a szoba másik végében landolt. Először a vékony anyagon leheltem pár puszit a férfiasságára.

Segítettem neki, hogy könnyebben levegye rólam a nadrágot így megemeltem egy kicsit a csípőmet. Ez sikerült is majd féltet kincsemre puszilt az anyagon keresztül. Csupán a meleg leheletétől kirázott a hideg és fel is sóhajtottam.

Lassan elkezdtem lehúzni boxeret is.
-Milyen nagy vagy már! - mosolyogtam huncutul Jungkook-ra. Tényleg elég nagy volt már aminek örülök mert sikerült elérni azt amit akartam.

-Ne csodálkozz! Ilyen kényeztetés mellett te se lennel másabb! - mosolyogtam rá. 
Gyorsan rá tért a lényegre. Először teljes hosszamat végigcsókolta majd a szájába vett. Amint elmerültem a szájában egy élvezettel teli nyögés hagyta el a számát.

Egy kicsit játszadoztam vele majd a számba vettem egész méretét. Lassan elkezdtem mozgatni a fejemet ütemesen lassú tempóban. Egyre mélyebbre és mélyebbre vettem számba óriási méretet.

Amilyen ütembe mozgott én úgy nyögdécseltem. Istenem, de hiányzott ez nekem! Kezemet lecsúsztattam Jimin fejéhez és belemarkoltam a puha és dús hajában.
Kook hangján hallatszott, hogy nagyon élvezi így egyre gyorsabb tempóba mozgattam fejemet majd a kezemmel is rásegítettem a kényesztetésbem.

-J-Jiminh...ha ígyh folytatod fel fogok robbanni! - figyelmeztettem Jimin-t. Nem akarom, hogy már az elején vége legyen.

-Csak nyugodtan! - mosolyogtam rá mert én nem bánom.

-De én azt akarom, hogy egyszerre süljünk el! - néztem Jimin-re boci szemekkel.

-Jól van akkor abbahagyom! - kúsztam fel hozzá majd egy puszit nyomtam a homlokára. 
- De csak akkor, ha te is kényesztetsz engem! - vigyorogtam rá huncutan.

-Rendben! - mosolyogtam rá és helyet is cseréltünk. Most Jimin volt alattam. Én is ugyanazt csináltam mint ő. Először a nyakát majd a kulcscsontját csókolgattam. Valahol meg is szívtam a nyakát. Tovább csókolgattam a mellkasát és a hasát míg elértem nadrágja széléhez. Kicsit lejjebb tekintettem és láttam, hogy mar nagyon szűkösen van nadrágjában. Gyorsan segítettem rajta és levettem nadrágját a boxerrel együtt. Én nem játszadoztam vele egyből a lényegre tértem és számba vettem cerkájat. Teljesen eltűnt a számba a férfiassága. Lassú tempómat hamar felváltotta a gyors.

Mindent tökéletesen csinált. Mintha egy istennő lenne csak, hogy Ő férfi de akkor is már a mennyekben járok. Egyre kéjesebb nyögések hagyták el a számat. Már én is a végégnél jártam ezért jeleztem is Jungkook-nak. Értette is a célzást. Megint helyet cseréltünk és megint én kerültem felülre. Újra elkezdtem csókolgatni a nyakát, de közben az első ujjammal elkezdtem tágítani. Nem kellett sok, hogy hozzászokjon ezért a második ujjamat és társítottam az elsőhöz. Kisebb fájdalmas nyögést hallatott. Mikor már a második ujjamat is nagyjából megszokta jöhetett a harmadik. Ilyenkor egy jo nagy fájdalmas nyögést adott ki amin megszakadt a szívem, hisz fájdalmat okozok az én kis drágámnak. Lassan a harmadikat is megszokta mert a fájdalmas nyögéseket élvezettel teli nyögések váltották fel. Óvatosan kihúztam az ujjaimat, hogy mással tölthessem ki.
-Kezdhetem? - kérdeztem meg közben a bejáratához igazodtam.

Mikor már jelezte, hogy neki se kell sok elváltam péniszétől és egyből helyet is cseréltünk. Lassan elkezdett tágítani ami az elején nem fájt de amint társította a második és a harmadik ujját az elsőhöz fájdalmasan kezdtem nyögdécselni.Kis idő után de megszoktam kihúzta belőlem ujjait és a bejáratomhoz igazodott közben kérdezte, hogy "Mehet?"-e. Én csak bólintottam egyet és ő elkezdett befelé nyomulni. Nagyon fájt most így. Igazából nem csodálkozom mert olyan egy hónapja csináltuk utoljára ami az első is egyben. 
-V-várj egy kicsit! - szólaltam meg egy kicsit magasabb hangon.

-Baj van? - néztem rá kérdően na meg persze aggódva. Jaj remélem nem okoztam nagy fájdalmat neki!

-Nem nincsh baj...csak egy kicsith várj. Had szokjalakh. - mondtam el mondatomat két levegővétel közt.

-Hála az égnek. Már megijedtem. - közelebb hajoltam az arcához majd egy csókot loptam tőle.
-Nagyon szűk vagy Kook. - nyöszörögtem fülébe. 

-Te meg óriási! Aaaah! - ejtettem hátra a fejemet.

Amikor teljesen benne voltam hagytam, hogy még szokjon. Nehéz volt visszatartanom magam mert nagyon szorított és már nagyon kívánom! Egy kis idő után megmozdította csípőjét azt jelzett, hogy mostmár mozoghatok. Először lassan kezdtem el mozogni de nem bírtam magammal és egyre jobban gyorsultam.

Ahogy mozgott én úgy igazodtam hozzá a nyögéseimmel. Lassú tempóját hamar felváltotta gyorsra. 
-Ji-Jiminh egy kicsith l-lassítsh! - nyöszörögtem alatta. Túl gyors tempóban akar meglovagolni. Én erre nem készültem fel. 

-Már nem bírom várni! Sajnálom! - nem tudtam irányítani a testemet. Egyre csak jobban és jobban akarom Kook-ot. Megőrjít amilyen hangokat ad ki.

Pilláim alól lestem Jimin arckifejezéseit. Már ő is lihegett az élvezettől, úgy ahogyan én is. 

Jungkook ködös pillantását néztem. Lehet, hogy most meg fog utálni mert ilyen kemény vagyok vele de nem tehetek róla. Nem bírok magammal és ilyenkor kitör belőlem az állat...Odahajoltam Kook arcához és ismét puszilgatni kezdtem  nyakát. Kulcscsontját is megharaptam csak az egy kicsit erősebb volt mint az eddigi. 

Jimin újabb forró csókokkal lepte el a nyakamat. 
-Aish! Jiminh ez fájth! - szisszentem fel mikor megharapta kulcscsontomat.

-S-sajnálom! Nem akartam! - simítottam meg a harapás nyomát...Egy kicsit megálltam, hogy az ölembe tudjam ültetni Kook-ot és, hogy más szögbe is be tudjak hatolni. Ez a póz hatásos volt még a jó múlt
korába, hátha most is.

Végre egy kicsit megállt Jimin. Ha most nem hagyja abba akkor biztos, hogy felrobbantam volna! Jimin hirtelen csípőm alá nyúlt és felemelt. Az ölébe ültetett és ismét elkezdett mozogni.

Megint elkezdtem Kook-ban mozogni csakhogy most más szögben hatoltam be aminek meg is volt a következménye. Egy hosszú, kéjes nyögés hagyott el a torka. 

Jimin ötlete bevált. Amint lökött egy párat hamar megtalálta a gyönyörközpontomat. Olyan hosszút és kéjeset nyögtem, mint még életemben soha.

Tovább folytattam munkámat és ismét egyre gyorsabb tempót vettem fel. Jungkook kéjes nyögései felpezsdítenek. Egész este tudnák ezt csinálni. Hogy élvezetesebb legyen a dolog elkezdtem Jungkook kemény férfiasságán dolgozni. A tempóm mellett erőteljeseket is löktem rajta és próbáltam nem mindig eltalálni a gyönyörközpontját.

Nem elég, hoyg erőteljeseket lök rajtam még kényeztet is. Ez a végemet akarja! Próbálta nem mindig eltalálni azt a bizonyos pontot, de a végén már teljesen arra pályázott, hogy ott lökjön rajtam erőteljeseket.

Végén már csak  egy szögben hatoltam be, méghozzá a legjobb helyen. Ilyenkor Kook hangja erőteljesebb és ezt imádom!  Próbáltam minél mélyebbre hatolni. 

-J-Jiminh már nem kellh sokh és végemh! - figyelmeztettem, hogy ne érje váratlanul. Nem is kellet sokat várni már végem is van. 
-Jimiiinhh!! - kettőnk közé élveztem a nevét nyögve. Többnyire az én hasfalamra került több nedv, de Jimin se maradt ki belőle.

Tényleg nem kellett már neki sok. A nevemet nyögve élvezett el. Kook háta ívbe feszült. Az összes izma megfeszült és kirajzolódott. Csodás látvány volt. Viszont ennek köszön szűkebbé vált. Nekem se kellet sok. A szűk és forró teste engemet is a véghez vezetett. Követtem Kook példáját és én is a nevét nyögve élveztem el.
-Aaaaah Koooooook! - ejtettem hátra a fejemet. 

Amint Jimin is elélvezett fejemet a vállára raktam. - Szeretlek Jimin! - pusziltam meg a nyakát. 

Lassan megemeltem Kook csípőjét, hogy ki tudjak húzódni belőle ami sikeresen végződött. Kook a fejét vállamra hajtotta, hogy egy kicsit megpihenjen. -  Én is sütim! - emeltem meg az állát és rátapadtam ajkaira. Ezt követően Kook hátradőlt én meg követtem őt. - Sajnálom Kook! Az elején megígértem, hogy vigyázni fogok rád, de nem úgy cselekedtem. - hajtottam le fejemet. 

Semmi baj! - simogattam meg arcát. - Élveztem az egészet. Köszönöm! - és most én húztam ajkaimra őt. 

-Nem akarsz elmenni lezuhanyozni? - kérdeztem tőle lágy hangon.

-Nem. Nagyon fáradt vagyok, majd holnap reggel. - válaszoltam neki egy puszit nyomva puha ajkaira. 

-Rendben. - mosolyogtam rá, majd felálltam, hogy lekapcsoljam a villanyt.  Ezt követően befeküdtem Kook mellé és magunkra húztam a takarót. 
-Jó éjt édes! - pusziltam meg homlokát. 

-Jó éjszakát Chim Chim! 

12.rész

-Mostmár mennünk kell! - kopogott az ajtón Nam.
-Máris megyek! - válaszoltam neki. 

-Máris mentek? - húztam oldalra a számat, hisz nem akartam, hogy már menjenek is. 

-Sajnálom édes de mennünk kell! - majd egy utolsó  csókot loptam tőle. 

-Vigyázz magadra! - és ezzel el is köszöntünk egymással. Egész délután csak Jimin-re gondoltam. Nagyon hiányzik. Hiányzik az ölelése,  a csókja, az együtt alvások MINDEN hiányzik! 

*** Egy hónappal később ***

A baleset óta egy hónap telt el. Végre kiengednek a kórházból. Már alig vártam... Alig vártam, hogy újra a párom karjaiba lehessek. Szorosan öleltük egymást. Olyan öt percig el se engedtük egymást. Nagyon boldog voltam. Nem csak én mindenki boldog volt. 
-Na akkor induljunk is haza! - mondta nagy boldogan RapMon.
-Okéé! - szinte egyszerre mondtuk majd beszálltunk a kocsiba. Az hamar hazaértünk, mert út közben sokat szórakoztunk és nevetgéltünk. Annyira hiányzott ez, hogy ezt el se lehet mondani. 
-Végre otthon. - szálltam ki a kocsiból elsőként. 
-Végre újra velünk vagy Kook! - karolt át V majd J-Hope is társult. Bementünk a dormba és felvittem a cuccaimat a szobámba. Egy kicsit ledőltem az ágyra. Olyan rég aludtam már a saját ágyamban. A kezeimet a tarkómra raktam, hogy kényelmesebben feküdjek. A plafont bámultam miközben gondolkoztam. A gondolat meneteimből egy kopogás zökkentett ki. 
-Gyere! 

-Csak én vagyok. - mosolyogtam az ágyon fekvő Kook-ra. Közelebb mentem hozzá és leültem az ágy szélére közvetlenül Kook mellé. - Örülök, hogy kiengedtek a kórházból! - simítottam meg az arcát. 

-Én is boldog vagyok, hogy itt lehetek veletek! - fogtam meg az arcomon levő Jimin kezét. 

Junkook felé fordultam, majd közelebb hajoltam hozzá. Pár centire voltam az arcától. A pirosló ajkai csak úgy vonzanak engem. Még közelebb hajoltam hozzá és végül rátapadtam az édes ajkaira. Nem habozott egyből vissza csókolt. 

Hosszú percekig el sem engedtük egymást ajkát. Mindössze csak annyira váltunk el egymástól, hogy levegőt vegyünk. Mikor már végleg elváltunk egymástól Jimin egy ötlettel drukkolt elő. 

-Nem megyünk el sétálni?! - tettem fel a kis ötletemet.

-Mehetünk! - mosolyogtam rá és még egy utolsó puszit nyomtam az ajkaira.

-Ez finom volt! - nyaltam meg a számat a puszi után. - Akkor, menjünk öltözzünk! - mosolyogtam rá majd én is elindultam a szobámba. 

-Oké.  - én is felkeltem az ágyról és a szekrényhez mentem, hogy felvegyek valami jobban kinéző ruhát. Gyorsan felkaptam magamra egy szűk farmernadrágot, egy trikót, és egy pulóvert majd el is indultam Jimin szobája felé csak V-ék szobájában egy elég fura hangot hallottam. Meg is álltam és tovább hallgatóztam. 

Mint mindig egy fekete szűk szárú nadrág mellett döntöttem egy fekete póló és egy fekete pulóver. Gondolom már Kook is kész van, tehát megnézem. Útközben megláttam, hogy Hoseok és V szobája előtt hallgatózik. Vajon mire készül? - Héj Jungkook, mit csinálsz?!

-Psssssssszt! - pisszegtem le Jimin-t. - Nem akarom, hogy meghalljanak! - mutogattam az ajtóra. Persze én az ajtón túllévő személyekre gondoltam. - Olyan mintha...azt csinálnák!

-Na neee! Komolyan? - álltam Kook mellé és én is elkezdtem hallgatózni. V hangját hallottam és elég fura hangokat adott ki. 

-Ti meg mit csináltok?
-Ssssss! - csitítottam el az előbb megszólaló személyt. - Heeee! J-Hope? Te nem bent vagy? - kérdeztem meglepődve. 
-Nem. Miért lennék bent? - nézett ránk kérdően Hoseok. 
-Hát...inkább hallgasd meg! - húztam magam mellé Hopi-t. 
-Áááááh! Ez túl szűk! - hallottuk V visító hangját. - Nem fog menni! - nyüszített Tae. 
-Mi a szar? - förmed fel Hoseok és azon nyomba be is ment a szobába. 
-V! Mi a fenét csi...nálsz? - halkult el. V ekkor hirtelen megrándult azután szúrós tekintettel nézett felénk.
-Ezt kérdezhetném én is! - emelte meg egy kicsit a hangját.
-Ömmmm... - egyikünk se tudott választ adni, hogy mit is csináltunk. 
-Egyébként a nadrágot próbálom felvenni de túl szűk, és nem jön fel rám. - mondta még mindig küszködve. Viszont ettől a mondattól padlót fogtunk. Teljesen más halatszódott ki. 
- És ezt nem tudtad volna ott felpróbálni ahol vetted? - kérdezte kíváncsian J-hope.

Mi inkább nem szóltunk bele mert jó kis fejmosást kaptunk volna, ezért csak álltunk és hallgattuk a kis vitát. Még egy ideig hallgattunk, aztán elkezdtem halkan kuncogni aztán egyre hangosabban röhögtem. Mind a hárman furcsán néztek rám. Nem értették min röhögök. 
-Te meg min röhögsz? - kérdezte V egy kicsit duzzogva. 
-Csakh azon, hogy egy kish dolgonh összevesztetekh. - próbáltam értelmesen elmondani. 
- Nem vicces. Én tényleg azt hittem, hogy... - mondta J-hope is már duzzogva. 
-Hogy? - kérdezte vissza V.
-Jobb ha mi megyünk! - toltam kifelé Jungkook-ot, hogy hagyjuk a veszekedő gerle párt és mi is mentünk sétálni. - Elmentünk sétálni. - kiabáltam az előszobában és már indultunk is.  

Kíváncsi vagyok, hogy hova megyünk, már ha egyáltalán megyünk valahova. Na mindegy. Mivel sötét volt és ilyenkor nincsenek kint az utcán 'általában' így bátorkodtam megfogni Jimin kezét. Olyan rég fogtam a kezét és ez már nagyon hiányzott.

Jól esett, hogy Jungkook megfogta a kezemet, habár elég hideg volt az övé az enyémhez képest. 
-Jó hideg a kezed! Nem fázol? - néztem rá kérdően. 

-Csak egy kicsit! - fújtam ki a levegőt.Tényleg fázok! Rosszul tettem, hogy lazán öltöztem. Nem hittem, hogy ilyen hideg lesz.

-Gyere. - kicsit megrántottam Kook kezét, hogy magamhoz tudjam ölelni. - Maradjunk így míg jobb nem lesz. - öleltem magamhoz szorosan. 

Jimin hirtelen megrántott és magához ölelt, hogy egy kicsit felmelegítsen. - Rendben. Maradjunk így! - öleltem át vékony derekát. Öt percen keresztül csak álltunk és egymást öleltük. - Mostmár teljesen felmelegedtem. Köszönöm Jimin! - nyomtam egy puszit ajkaira. 

Ugyan édes. - pusziltam homlokára. - A lényeg, hogy ne fázzál. - fogtam meg kezét majd tovább folytattuk az utunkat. Egy étteremhez vittem. Persze bent már úgy viselkedtünk mint két jó barát. Leültünk és néztük, hogy mit ehetnénk. Mind a ketten valami finomságot rendeltünk amit jóízűen el is fogyasztottunk. Természetesen én fizettem.

A étel istenien finom volt. Na meg sok is, de azért mindent megettem. A fizetésbe én is be akartam szállni, de Jimin nem engedte. - És most megyünk haza? - kérdeztem Jimin-től.

-Még nem! - mosolyogtam rá. Most én fogtam meg a kezét és vezettem őt. 

Vajon hova megyünk még? Egyre kíváncsibb vagyok. Tíz perc séta után meg is álltunk. - Komolyan? Ide akarsz hozni??