-Máris megyek! - válaszoltam neki.
-Máris mentek? - húztam oldalra a számat, hisz nem akartam, hogy már menjenek is.
-Sajnálom édes de mennünk kell! - majd egy utolsó csókot loptam tőle.
-Vigyázz magadra! - és ezzel el is köszöntünk egymással. Egész délután csak Jimin-re gondoltam. Nagyon hiányzik. Hiányzik az ölelése, a csókja, az együtt alvások MINDEN hiányzik!
*** Egy hónappal később ***
A baleset óta egy hónap telt el. Végre kiengednek a kórházból. Már alig vártam... Alig vártam, hogy újra a párom karjaiba lehessek. Szorosan öleltük egymást. Olyan öt percig el se engedtük egymást. Nagyon boldog voltam. Nem csak én mindenki boldog volt.
-Na akkor induljunk is haza! - mondta nagy boldogan RapMon.
-Okéé! - szinte egyszerre mondtuk majd beszálltunk a kocsiba. Az hamar hazaértünk, mert út közben sokat szórakoztunk és nevetgéltünk. Annyira hiányzott ez, hogy ezt el se lehet mondani.
-Végre otthon. - szálltam ki a kocsiból elsőként.
-Végre újra velünk vagy Kook! - karolt át V majd J-Hope is társult. Bementünk a dormba és felvittem a cuccaimat a szobámba. Egy kicsit ledőltem az ágyra. Olyan rég aludtam már a saját ágyamban. A kezeimet a tarkómra raktam, hogy kényelmesebben feküdjek. A plafont bámultam miközben gondolkoztam. A gondolat meneteimből egy kopogás zökkentett ki.
-Gyere!
-Csak én vagyok. - mosolyogtam az ágyon fekvő Kook-ra. Közelebb mentem hozzá és leültem az ágy szélére közvetlenül Kook mellé. - Örülök, hogy kiengedtek a kórházból! - simítottam meg az arcát.
-Én is boldog vagyok, hogy itt lehetek veletek! - fogtam meg az arcomon levő Jimin kezét.
Junkook felé fordultam, majd közelebb hajoltam hozzá. Pár centire voltam az arcától. A pirosló ajkai csak úgy vonzanak engem. Még közelebb hajoltam hozzá és végül rátapadtam az édes ajkaira. Nem habozott egyből vissza csókolt.
Hosszú percekig el sem engedtük egymást ajkát. Mindössze csak annyira váltunk el egymástól, hogy levegőt vegyünk. Mikor már végleg elváltunk egymástól Jimin egy ötlettel drukkolt elő.
-Nem megyünk el sétálni?! - tettem fel a kis ötletemet.
-Mehetünk! - mosolyogtam rá és még egy utolsó puszit nyomtam az ajkaira.
-Ez finom volt! - nyaltam meg a számat a puszi után. - Akkor, menjünk öltözzünk! - mosolyogtam rá majd én is elindultam a szobámba.
-Oké. - én is felkeltem az ágyról és a szekrényhez mentem, hogy felvegyek valami jobban kinéző ruhát. Gyorsan felkaptam magamra egy szűk farmernadrágot, egy trikót, és egy pulóvert majd el is indultam Jimin szobája felé csak V-ék szobájában egy elég fura hangot hallottam. Meg is álltam és tovább hallgatóztam.
Mint mindig egy fekete szűk szárú nadrág mellett döntöttem egy fekete póló és egy fekete pulóver. Gondolom már Kook is kész van, tehát megnézem. Útközben megláttam, hogy Hoseok és V szobája előtt hallgatózik. Vajon mire készül? - Héj Jungkook, mit csinálsz?!
-Psssssssszt! - pisszegtem le Jimin-t. - Nem akarom, hogy meghalljanak! - mutogattam az ajtóra. Persze én az ajtón túllévő személyekre gondoltam. - Olyan mintha...azt csinálnák!
-Na neee! Komolyan? - álltam Kook mellé és én is elkezdtem hallgatózni. V hangját hallottam és elég fura hangokat adott ki.
-Ti meg mit csináltok?
-Ssssss! - csitítottam el az előbb megszólaló személyt. - Heeee! J-Hope? Te nem bent vagy? - kérdeztem meglepődve.
-Nem. Miért lennék bent? - nézett ránk kérdően Hoseok.
-Hát...inkább hallgasd meg! - húztam magam mellé Hopi-t.
-Áááááh! Ez túl szűk! - hallottuk V visító hangját. - Nem fog menni! - nyüszített Tae.
-Mi a szar? - förmed fel Hoseok és azon nyomba be is ment a szobába.
-V! Mi a fenét csi...nálsz? - halkult el. V ekkor hirtelen megrándult azután szúrós tekintettel nézett felénk.
-Ezt kérdezhetném én is! - emelte meg egy kicsit a hangját.
-Ömmmm... - egyikünk se tudott választ adni, hogy mit is csináltunk.
-Egyébként a nadrágot próbálom felvenni de túl szűk, és nem jön fel rám. - mondta még mindig küszködve. Viszont ettől a mondattól padlót fogtunk. Teljesen más halatszódott ki.
- És ezt nem tudtad volna ott felpróbálni ahol vetted? - kérdezte kíváncsian J-hope.
Mi inkább nem szóltunk bele mert jó kis fejmosást kaptunk volna, ezért csak álltunk és hallgattuk a kis vitát. Még egy ideig hallgattunk, aztán elkezdtem halkan kuncogni aztán egyre hangosabban röhögtem. Mind a hárman furcsán néztek rám. Nem értették min röhögök.
-Te meg min röhögsz? - kérdezte V egy kicsit duzzogva.
-Csakh azon, hogy egy kish dolgonh összevesztetekh. - próbáltam értelmesen elmondani.
- Nem vicces. Én tényleg azt hittem, hogy... - mondta J-hope is már duzzogva.
-Hogy? - kérdezte vissza V.
-Jobb ha mi megyünk! - toltam kifelé Jungkook-ot, hogy hagyjuk a veszekedő gerle párt és mi is mentünk sétálni. - Elmentünk sétálni. - kiabáltam az előszobában és már indultunk is.
Kíváncsi vagyok, hogy hova megyünk, már ha egyáltalán megyünk valahova. Na mindegy. Mivel sötét volt és ilyenkor nincsenek kint az utcán 'általában' így bátorkodtam megfogni Jimin kezét. Olyan rég fogtam a kezét és ez már nagyon hiányzott.
Jól esett, hogy Jungkook megfogta a kezemet, habár elég hideg volt az övé az enyémhez képest.
-Jó hideg a kezed! Nem fázol? - néztem rá kérdően.
-Csak egy kicsit! - fújtam ki a levegőt.Tényleg fázok! Rosszul tettem, hogy lazán öltöztem. Nem hittem, hogy ilyen hideg lesz.
-Gyere. - kicsit megrántottam Kook kezét, hogy magamhoz tudjam ölelni. - Maradjunk így míg jobb nem lesz. - öleltem magamhoz szorosan.
Jimin hirtelen megrántott és magához ölelt, hogy egy kicsit felmelegítsen. - Rendben. Maradjunk így! - öleltem át vékony derekát. Öt percen keresztül csak álltunk és egymást öleltük. - Mostmár teljesen felmelegedtem. Köszönöm Jimin! - nyomtam egy puszit ajkaira.
Ugyan édes. - pusziltam homlokára. - A lényeg, hogy ne fázzál. - fogtam meg kezét majd tovább folytattuk az utunkat. Egy étteremhez vittem. Persze bent már úgy viselkedtünk mint két jó barát. Leültünk és néztük, hogy mit ehetnénk. Mind a ketten valami finomságot rendeltünk amit jóízűen el is fogyasztottunk. Természetesen én fizettem.
A étel istenien finom volt. Na meg sok is, de azért mindent megettem. A fizetésbe én is be akartam szállni, de Jimin nem engedte. - És most megyünk haza? - kérdeztem Jimin-től.
-Még nem! - mosolyogtam rá. Most én fogtam meg a kezét és vezettem őt.
Vajon hova megyünk még? Egyre kíváncsibb vagyok. Tíz perc séta után meg is álltunk. - Komolyan? Ide akarsz hozni??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése