15.rész

- Mi a... - ugrottam hirtelen Kook nyakába mikor becsapódott az ajtó. - Mi-mi volt ez? - kérdeztem remegő hangon.

-Biztos csak a huzat. Nézd csak, nyitva van az ablak! - mutattam a nyitva lévő ablakra.

- Jah... Tényleg. - léptem el Jungkook-tól és elkezdtem vakargatni hátul a tarkómat közben kínosan nevettem. - Akkor menjünk tovább. - mondtam de még mindig Kook mögött voltam.

-Én is így gondoltam! - mosolyodtam el majd tovább haladtunk.

Elindultunk de nem sokáig haladtunk mert én megbotlottam valamiben és orra is estem. Amikor vissza néztem egy lábat láttam ott. Nagyon meg ijedtem. - K-K-Kook. - mutattam a lábra remegő kézzel. - O-ott egy hulla. - mondtam remegő hangon.

Meghallottam Jimin remegő hangját. Megfordultam és megnéztem mi baja van mar megint. Fárasztó ez a kölyök. Megláttam egy lábat amire mutatott Jimin. Egy kicsit én is megtorpantam de mikor jobban szemügyre vettem a tárgyat rájöttem, hogy mi az. - Hey Jimin, meg kellene néznünk, hogy él e még. - hajoltam füléhez.

- M-Mi? Én aztán hozzá nem nyúlok. - mondtam még mindig remegő hangon. - Nézd meg te ha annyira kíváncsi vagy.

-Meg is nézem! - mosolyodtam el, majd odamentem a 'hullához'. - Nézd csak Jimin! - szóltam neki majd rádobtam a műbabát.

- Nee! - ordítottam el magam majd a rám dobott 'hullát' eldobtam és szó szerint Kook ölébe ugrottam. Úgy tartott mint egy hercegnőt de az arcomat a mellkasába fúrtam.

Karomba fogva Jimin-t röhögtem el magamat. Annyira jó őt szívatni! - Vicces vagy! - mosolyogtam rá.

- Nem vicces. - mormogtam. - Nem ér a kisebbiket szívatni. - durciztam be. - Meg a félősebbet. - motyogtam.

-Tudtommal én vagyok itt a kisebb! - mosolyogtam tovább, majd közelebb hajoltam arcához.

- De én alacsonyabb vagyok... pár centivel. - néztem arcára ami egyre közelebb jött. Úgy érzem magam mint egy horror filmben.

-Csak nyugodj meg! Nincs mitől félned! - hajoltam egyre közelebb hozza majd rátapadtam ajkaira.

- Én itt mindjárt meghalok annyira félek, te meg itt csókolgatsz. - mondtam csókja után majd kimásztam öléből.

-Ja bocs. Akkor legközelebb nem vigasztallak meg! - kezdtem el durcazni.

- Nem én nem úgy gondoltam. - mondtam majd megöleltem.

-Akkor csak nem kívánsz. - vontam vállat. Komolyan mondom olyan jó szívatni.

- Dehogy nem... Kook~ - öleltem át nyakát. Most azt sem érdekel, hogy szellem lakta ez a szoba most Kook jobban érdekel.

-Bizonyítsd be! - álltam továbbra is háttal Jimin-nek. Jó kis játék lesz ez érzem.

- Rendben. - mondtam majd elkezdtem a nyakát csókolgatni. Lassan de biztosan lefektettem a földre és folytattam a kényeztetését. Lassan húztam felfele a póló alját és úgy csókolgattam. Mikor levettem a pólóját és hajoltam volna ajkaira kopogást hallottunk majd megszólalt egy hang.

-Haah~ - eresztettem ki egy kisebb sóhajt ajkaim közül. Ez komolyan gondolja. Legközelebb is így fogom rávenni erre. Már a pólómat is levette mikor meghallottunk egy hangot. Na most már én is berezeltem.

- Ezt nem itt kéne~ - hallottunk meg egy ismeretlen de annál inkább szellemi hangot. - K-Kook... Én félek. - mondtam újból remegő hangon.

-Nyugi! - remegett meg nekem is hangom majd nagyot nyeltem.

- Na mi van? Azért már te is félsz. - mondtam egy kicsit gúnyosan de amikor meghallottam, hogy valami puffan a földön egyből Kook mögé bújtam.

-Én dehogy! - nyeltem egy nagyot majd felültem. Hirtelen egy nagy puffanást hallottunk. - Jimin, nem gondolod, hogy mennünk kellene? - suttogtam hátra.

- D-De... - motyogtam majd felsegítettem Kook-ot és indultunk a lift felé de mögötte mentem végig és hátra hátra nézegettem.

-Gyere mar te buzi lift! - nyomkodtam a lift gombját de semmiféle képen nem akart jönni.

- Jön már az a lift? - kérdeztem Kook-tól mikor már közelebbről hallottam a kopogásokat.

-Mind járt itt van! - néztem az emelet számokat a lift ajtaja fölött. - Itt van! - fogtam meg Jimin csuklóját majd berántottam a liftbe.

- Végre. - rogytam össze. Életembe nem féltem még így. - Soha többé nem megyek fel oda többé.

-Ennyire féltél? - mosolyodtam el, majd le guggoltam melle.

- Igen. - mormogtam majd megfogtam a kezét és a mellkasomra tettem.

-Hogy ver a pici szíved?! - lepődtem meg. - Te tényleg nagyon félsz. - mosolyogtam rá.

- Nem pici a szívem hanem óriási. - mondtam - Mert elférsz benn, és igen nagyon félek a horrortól vagy ahoz hasomlótól. - mormogtam.

-Még szerencse. - pusziltam homlokára. Jól esett ez az egy mondata. - Na leértünk, most már állj fel. - álltam fel én is majd nyújtottam kezemet.

Segítségét elfogadva felálltam és indultunk vissza a próba terembe. Nem mentünk annyira gyorsan volt még időnk.

Még nem értünk vissza a terembe végig fogtam a kezét.

Megnyugtatott, hogy egész végig fogta a kezem de amikor beléptünk a terembe már elengedte. 

- Hol voltatok ilyen sokáig? - szaladt oda hozzánk Nam. 

- Csak megnéztük, hogy mi van a legfelső emeleten. - mondtam. 

- Na és van valami? - kíváncsiskodott. 

- Csak pár szellem de lehet, hogy nem is voltak valóságosak. - vakartam a tarkómat.

Ahogy beléptünk a terembe RapMon le is támadt minket... - Lehet hogy a szellemek nem voltak valóságosak de a gatyád valóságosan is tele volt! - nevettem el magamat

- Héy Kook... - morrantam rá. - Nem tehetek róla, hogy félénk vagyok. - motyogtam majd hirtelen nagy nevetés csapta meg a fülemet a sarokból. - Héy! Ne röhögjetek... Nem tudjátok milyen félelmetes volt. - durciztam. 

- Dehogy nem. - mondta röhögve Hoseok. Én csak kérdően meredtem rájuk.

Meghallottam hogy V és J-Hope rajtunk röhögnek. Oda akartam szólni hozzájuk de Jimin gyorsabb volt. Vajon hogy értik, hogy tudják?

- Azok mi voltunk. - röhögtek tovább. - Ji-Jimin te haláli voltál. - mondta Hoseok.  

- Hoseok...V... Jobb ha most futottok. - emeltem fel az egyik kezemet ökölbe szorítva. Egy percet sem tétováztak egyből futni kezdtek én meg utánuk.

Vicces volt nézni ahogy egymást kergették. Jimin komolyan gondolja amit kigondolt. - Nyugi Jimin csak egy vicc volt! - kiabáltam neki.

- Nem nyugszom le. Annyira féltem azt hittem meghalok. - álltam meg egy percre még beszéltem Kook-nak majd folytattam a kergetőzést.

-Jaj de sok gond van veled! - motyagtam orrom alatt miközben megráztam a fejemet.

- Én már csak ilyen vagyok. - mondtam de most nem álltam meg.

-Én meg pont ezert szeretlek téged! - mondtam alig hallhatóan hogy a többiek ne nagyon halljak meg.

- Mondtál valamit? - álltam meg hirtelen. Lehet, hogy csak képzelődtem?

-Semmit! Majd elmondom ha akarom! - kacsintottam rá.

- De gonosz vagy. - mormogtam. 
- Gyerekek még öt perc van a pihenőből és utána folytatjuk az edzést. - mondta Nam. De jó, akkor inkább leülök és nem kergetem tovább őket de egyszer úgy is meg kapják a magukét.

-Oké - válaszoltam Nam-nak. Leültem a táskám melle és a telefonomat kezdtem el pötyögni.

Elvettem az üvegemet és ittam belőle majd Kook felé tartottam. - Kérsz? - tettem felkérdésemet.

-Nem, most ittam. Azért köszi! - böngésztem tovább telefonomon.

- Értem. - húztam el az üvegemet majd letettem magam mellé.

-Na Gyertek kezdünk! - állt fel a helyéről RapMon. A többiek is követték Nam példája így én is, és újból kezdetét vette az edzés.

Kábé ugyan olyan volt min az első fele az edzésnek. Nagyon fárasztó volt. Alig vártam, hogy vége legyen.

Most sokkal fárasztóbbnak éreztem az edzést mint a szünet előtt. Miért fáradok ki ilyen könnyen? Vissza kell állnom a rendes edzésekre azért egy hónap kórházban lét után nehéz újra edzeni. A végletekig hajtottam magamat ami meg is volt az eredménye.

Végre végeztünk. Nem is telt el egy perc de hallok mögülem egy nagy puffanást. Gyorsan megfordultam és amikor azt láttam, hogy Kook a földön fekszik egyből oda rohantam és az ölembe vettem. Nagyon meg voltam ijedve. Remélem nem esett semmi komoly baja.

Mar a végére értünk az edzésnek mikor hirtelen minden elsötétült. Teljesen elgyengültem és ereztem ahogyan szépen lassan a földre hullok mint egy falevél.

- Úristen! Mi történt? - szaladt ide Nam. 

- Nem tudom. Hirtelen csak össze esett. - mondtam aggódva. 

- Vigyük el a kórházba. - vetette fel az ötletét Jin. 

- Nem. - vágtam rá egyből. - Nem akarom, hogy újra kórházba legyen. - majd az ölembe vettem Kook-ot és úgy vittem el a furgonig. Beültettem majd én is mellé ültem. Adja az isten, hogy nem esett semmi baja. A többiek is beszálltak majd indultunk is haza. Amint haza értünk én bevittem a saját szobámba és oda fektettem le. Kimentem egy rongyért azt bevizeztem majd vissza mentem Kook-hoz. Ráraktam a fejére majd az ágy mellé ültem, megfogtam a kezét és vártam, hogy felébredjen. Várakozásom közben elaludtam.

Az összeesésem után hallottam ahogy a többiek aggódnak értem. Nem, nem akarok megint aggodalmat okozni a többieknek! Éreztem, hogy Jimin cipel engem sőt láttam, mert egy pillanatra kinyitottam a szememet és megpillantottam aggódó arcát. Na pont ezt akartam elkerülni. Rossz látni, hogy Jimin szomorú!...Egy kis idő múlva kinyitottam a szememet és láttam, hogy Jimin mellettem ül félig fekszik és a kezemet fogja miközben alszik. Ilyen sokáig nem voltam magamnál?
-Jimin, ébresztő! - böktem meg párszor a vállat.

Éreztem, hogy valaki bökdösi a vállamat amire hirtelen felkaptam a fejemet. Kook volt az. - Kook jól vagy? - néztem rá aggódva.

-Persze jól vagyok! - mosolyogtam rá. - Nem akartam aggodalmat okozni! - hajtottam le fejemet.

- Nem okoztál... Vagy is de. De ne foglalkozz vele. - mondtam aggódó hangon amit szerintem nem kellett volna.

-Tudtam... - hajtottam le jobban a fejemet. Hülyeségem miatt megint aggodalmat okoztam.

- De... Nem okoztál. - mondtam. - Senkinek nem okoztál semmi aggodalmat. - magyaráztam neki.

-De! Mindenkinek aggodalmat okoztam! - magyarázkodtam.

- És kit érdekel, hogy aggodalmat okoztál? Legalább fontos vagy a számunkra. - mondtam már majdnem könnyes szemekkel.

Hallatszott a hangján, hogy mindjárt sír. - Na látod ez az amit nem akartam elérni! - simítottam meg arcát majd magamhoz öleltem.

- De mi csak azért aggódunk mert szeretünk. - öleltem én is szorosan magamhoz.

-Szeretlek! - öleltem szorosabban. - Mi lenne velem Nélküled?

- Én is szeretlek. - mondtam. - Nem tudom. - kuncogtam. - Talán már az őrület kergetett volna el. - kuncogtam.

-Szerintem belehaltam volna! - mosolyodtam el halványan.

- Szerintem is. - kuncogtam közben szorosan magamhoz öleltem.

Kicsit eltoltam magamtól Jimin-t, hogy a szemébe tudjak nézni majd hogy rá tudjak tapadni parnáira.

Csókját egyből viszonoztam. Szerintem olyan öt percig el se engedtük egymást. Amikor elváltunk hirtelen megszólaltam. - Nem vagy éhes? - néztem rá kérdően.

Nem akartam elengedni a puha ajkait. - De teljesen ki vagyok éhezve a csókodra és rád! - mosolyodtam el.

- De cuki. - kuncogtam. - De én nem így gondoltam. - mosolyogtam. - Enned kéne valamit. Dél óta nem ettél semmit. - motyogtam.

-Nem vagyok éhes. - vontam vállat. Ha nem vagyok éhes akkor úgyse fogok enni.

- De azért lemegyek egy kis kajáért. - mosolyogtam majd kikeltem az ágyból.

-Rendben! - viszonoztam mosolyát.

Rá mosolyogtam majd lementem a konyhába egy kis kajáért. Rápakoltam mindent egy tálcára majd indultam fel de útközben találkoztam Jin-nel. 

- Minden rendben Kook-al? - kérdezte egy kicsit aggódva. 

- Igen. Már fel is ébredt. - mosolyogtam. 

- Na annak örülök. - mosolyodott el Ő is. Mosolyát viszonoztam majd vissza indultam a szobámba ahol Kook várt.

-Gyors voltál! - szólaltam meg amint belépett az ajtón.

- Siettem. - mosolyogtam majd leraktam elé a tálcát. - Csak pár falatot egyel. - néztem rá könyörögve.

-Na jó csak a te kedvedért! - fogtam meg a pálcikákat és nekikezdtem az evéshez. Ahoz képest, hogy nem volt étvágyam elég sokat ettem.

- Na látod ahoz képest elég sokat ettél. - nevettem. - Örülök, hogy ettél. - mosolyodtam el.

-Tudod evés közben jön meg az étvágy! - kacsintottam rá.

- Igen tudom. - mosolyogtam majd befeküdtem mellé.

Egy kicsit arrébb mentem hogy Jimin kényelmes elférjen mellettem. - Nem akarsz valamit csinálni? - karoltam át dereket és magamhoz húztam.

- De. De én nem tudok semmit. - mosolyodtam el.

-Hmmm... - mosolyogtam perverzen. - Akkor nemsokára megtudod! - haraptam alsó ajkára.

- Te tudod. - kuncogtam, már amennyire tudtam.

Először megnyaltam alsó ajkát majd rátapadtam a puha és édes ajkaira. Sose tudok betelni csókjaival.

Végig nyalt ajkaimon majd megcsókolt, én viszont egyből el is mélyítettem. Addig csókoltuk egymást még a levegő engedte.

Nyelvünk heves harcot folytatott és percekig nem engedtük el egymás ajkait. Közben benyúltam Jimin pólója alá és a hasat kezdtem el simogatni

Csókunkba sóhajtottam mikor a kezét megéreztem a mellkasomon majd elváltunk levegő hiány miatt.

-Annyira jóh a testedh! - mosolyogtam rá perverzen!

- Ohhh... - lepődtem meg. - Köszönöm. De a tiéd se kutyább. - mosolyogtam.

-De a tied mégis jobb! - fogtam rá a nadrágom keresztül...