11.rész

Reggel már egy kicsit boldogabban keltem mint a többi nap. Már tudom, hogy Jungkook életben van és nem kell aggódnom, hogy esetleg életveszélyben van-e. Lementem reggelizni. Már mindenki ott volt. Reggeli után felmentem a szobámba és leültem az ágy szélére. Kezembe vettem a telefont és kiírtam twitterre, hogy nincs semmi baj. Egy kicsit meg is nyugodtak az A.R.M.Y-k. 

Reggel mikor felkeltem iszonyatosan fáj a fejem. Zúgott és lüktetett. A nővértől kértem fájdalom csillapított és bevettem azt hátha használ. Megpróbáltam visszaaludni hisz elég korán keltem, de nem sikerült. Az ablakon keresztül bámultam a várost. Jól láttam mindent mert a 3. emeleten vagyok. A nagy bámulások közepette szerencsémre elaludtam. 

Hirtelen eszembe jutott, hogy megviccelhetném egy kicsit Jungkook-ot. Gyorsan leszaladtam J-hope-hoz és megkérdeztem, hogy...
-J-hope. Nem lenne kedved elugrani velem az egyik kreatív boltba? Jöhet Tae is! - mosolyogtam rá mint a tejbetök. 
-De! Miért is ne?! - szólt közbe Tae is.
Oké akkor menjünk.-mondta Hoseok. El is indultunk. Ők kézen fogva mentek én meg sétáltam mellettük. Amint a bolthoz értünk én el is kezdtem keresgélni azt a kis tárgyat.
-Amúgy mit is keresünk? - tette fel a kérdést Hoseok.
-Gumi pókot. - kuncogtam. 
- És miért is kell neked egy gumi pók? - tette fel a kérdését V is. 
-Azért, hogy egy kicsit megvicceljem Kookie-t. Hátha egy kicsit jobb kedve lesz. - mosolyogtam magamba közben keresgéltem a pókok végül meg is találtam. 
Ohh értem! - kezdett el kuncogni V. Kiválasztottam ami nekem tetszett, néztem még egy kisebb dobozt, csomagoló pappírt és egy masnit. Kifizettem és indultunk is haza. Ebéd előtt értünk haza így még volt időm becsomagolni. Nem telt el tíz perc és kész is volt az ebéd. Lementünk enni utána készülődtünk Jungkook-hoz. A kis "ajándékot" magamhoz vettem és indultam a kocsihoz. Fél óra út után oda is értünk.
Bementünk a kórházba és felmentünk Kook-hoz. Bementünk a szobába majd Kookie egyből rá  kérdezett, hogy mi ez a kezembe. 

A gyógyszer szerencsére hatott így sokáig  tudtam aludni. Az a sokáig fél tizenegy volt. Teljesen kipihentem magamat. A szekrényemen megtaláltam a reggelimet amit itt hagytak nekem. Nagyon jól nézett ki. Étvágy gerjesztő volt. Bele is kezdtem az evésbe de nem ettem valami sokat. Egy-két falatot ettem de többet már nem kívántam. Amint visszatettem a szekrényre a reggelit egy ápoló nő be is jött. 
-Jó reggelt! Csak ennyit ettél? - nézett rám az ápoló szúrós tekintettel. 
-Jó reggelt! I...igen! - válaszoltam neki. Egyszerűen nem vagyok éhes. 
-Hát jó. De ebédre mindent egyél meg! - mosolygott rám.
-Rendben! - nagyon kedves volt velem. De nem hiszem, hogy ebédre is meg fogok mindent enni. Mivel mást nem tudtam tenni ismét az ablakon bámultam kifele. Észrevettem,  hogy egy nagy fekete kocsi jön erre. A kórház előtt állt meg. - Remélem, hogy a srácok jöttek! - tapadtam rá az ablakra és kifelé néztem. Valaki kiszállt az autóból. Az a valaki Suga volt. Nagyon megörültem, hogy ismét eljöttek hozzám látogatóba. Fel is értek egyhamar. Jimin volt az első aki berontott az ajtón. 
-Sziasztok! - köszöntem nekik majd megláttam valamit Jimin kezébe. 
-Az mi? - mutattam a dobozkára. 

-Ja! Hogy ez! Ez egy kis ajándék neked. - nyújtottam át neki a kis dobozt kuncogva. Alig várom a reakcióját. Tuti, hogy vicces lesz. 
-Nyisd ki gyorsan. - siettette egy kicsit J-hope is. Gondolom már Ő is kíváncsi az arcára.

Épp hogy megkaptam a dobozt már kis is nyitottam. Egy zacskó volt benne. Kivettem a tasakot a dobozt pedig arrébb tettem. Kibontottam a zacskót is és a kezembe ejtettem a tasak tartalmát. Egy ideig néztem, hogy mi az valami gumis játék vagy mi. Megigazítottam és most már kivehető volt az alakja. Egy pók. Amint megláttam el is hajítottam. - Mi a franc volt ez?! - néztem rá Jimin-re de csak röhögött. - Most komolyan egy pókot adtál nekem? - kezdtem el dúrcázni. A többiek is csak röhögtek rajtam.

-Boh-bohcsi. Nehm direkth volt. - annyira röhögtem alig tudtam beszélni. Már mindenki a földön feküdt a röhögéstől. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, hogy röhögünk rajta ezért én abba is hagytam és oda ültem mellé.
-Naaa. Neharagudj nem direkt volt. - kezdtem el simogatni a vállát de csak elfordult tőlem. - Naaaaa. - kezdtem el csikizni. Erre azért megugrott és amikor egyre jobban csikiztem ő is elkezdett nevetni. 
- Fiuk! - szólítottam meg a földön fetrengőket. - Ki mennétek egy kicsit? - kérdeztem meg tőlük de szerintem a fejem az olyan vörös volt mint most szerintem a hajam. 
- Persze. - mosolygott RapMon és ki is mentek.
-Köszönöm! - kiabáltam utánuk. 

-Hmm... - fordítottam el fejemet mikor mind elkezdett rajtam röhögni. - Nem tehetek róla, hogy utálom a pókokat! - dörmögtem az orrom alatt. Még egy ideig nevetgéltek aztán Jimin ült le mellém. Én elfordítottam a fejemet. Most olyan vagyok mint egy 5 éves. Durcáztam. Majd hirtelen Jimin azt mondta a többieknek, hogy menjenek ki. Miért? Hisz most jöttek! - Miért mentek ki?

-Ömmm... Ezért. - csókoltam meg, vagyis csak nyomtam egy puszit az ajkaira. Látszott rajta, hogy egy kicsit össze van zavarodva. Ezen egy kicsit kuncogni kezdtem.

Meglepődtem a hirtelen tett tettén, de jól esett. Egy finom puszit nyomott az ajkaimra. - Na ne nevess egy csók közben! - szóltam rá.

-Rendben. - kuncogtam aztán rá hajoltam az ajkaira. Most vissza csókolt egyből aminek örültem. De vajon emlékszik arra, hogy mi járunk? Szerintem ez jobb hogyha megkérdem. 
- Emlékszel arra, hogy mi járunk? - kérdeztem tőle aggódva. 

-Persze, hogy emlékszem te butus! - simítottam meg az arcát majd most én csókoltam meg. Megnyaltam alsó ajkát engedélyt kérve. 

Megnyugodtam amikor azt mondta, hogy "persze, hogy emlékszem". Most ő csókolt meg majd engedélyt kért, hogy elmélyítsük csókunkat. Habozás nélkül beengedtem. 

Lassan átdugtam a nyelvemet az övéje mellé. Ezt követően a nyelveink összefonódtak és heves harcot vívtak. Olyan rég csókoltam már Jimin-t, hogy el is felejtettem milyen finomak és édesek az ajkai. 

Ahogyan Jungkook csókol az valami isteni. Már rég éreztem ezt az érzést ami nagyon hiányzott! Kezemet a nyakára tettem majd átsiklott a hajára és megmarkoltam azt. 

A lehető leglágyabban csókoltuk egymást. Már a fellegekben jártam annyira jó! Most a lehető legközelebb vagyunk egymáshoz. Soha nem akarom elengedni Jimint! Sajnos a levegő hiány miatt muszáj volt elengednem a puha ajkai,  amit nagyon nem akartam. 

Elváltunk egymástól de az orrunk és a homlokunk még összeért. 
- Szeretlek! - súgtam ajkaira.

-Én is! - és egy puszit nyomtam az ajkaira. 

Harmadik fél szemszöge:

-Hé srácok ti nem vagytok kíváncsiak, hogy miért küldött ki Jimin? - kérdezte J-Hope a többieket.
-Én nem nagyon. - szólalt meg Suga.
-Hát engem érdekel, úgyhogy megnézem! - mosolygott J-Hope és elindult a szobához. Egy kis résnyire kinyitotta az ajtót és kukucskálni kezdett. Meglátta Jimin-éket és be is zárta az ajtót majd visszament a többiekhez.
-Na mi van? Vörös vagy mint a rák? Mit láttál? - kérdezte NamJoon kuncogva.
-E...ezek itt s...smárolnak! - pirult el jobban J-Hope.
-Te is azt szoktad csinálni V-el nem? - kuncogott Jin is.
-D...de az más! - nézett rá V-re akinek szintén piros lett az arca.
-A-a. Ugyan az. - helyeselt Suga vigyorogva.
-Jól van már! Hagyjátok abba. - kiabált V.